A romániai címerkutatás messze nincs még azon a szinten, amely megilletné őt: a népszerűség és a megbecsülés terén is sokat kell még javulnia. Hátrányból indul, mert a kommunista diktatúra ideje visszavetette – többek között ennek köszönhető, hogy alig egy évtizede tudunk róla széles körben, hogy Románia 1921-es címerét is magyar szakember alkotta. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökével, dr. Szekeres Attila István heraldikussal, a Háromszék napilap munkatársával a szakma helyzetéről, kihívásairól beszélgettünk, szót ejtve a magyar–román szakmai kapcsolatokról, illetve a szakmailag pontatlan székely zászlóról is. [caption id="attachment_82983" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Kocsis B. János[/caption] – Milyen céllal alakult meg az egyesület, hány tagja van és a tagság mennyire fedi le Erdélyt? – Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület az erdélyi történelmi jelképek – címerek, zászlók, pecsétek – kutatásának és a kutatási eredmények népszerűsítésének céljával alakult. Ezt hazai magyar és román nyelvű, magyarországi, valamint nemzetközi konferenciákon való előadásokkal, hazai és külföldi folyóira­tokban való közlésekkel igyekszik megvalósítani. Ezenkívül tematikus konferenciák szervezése, sa­ját kiadványok megjelentetése is szándékunkban áll. Eddig két konferenciát sikerült szerveznünk és két könyvet szerkesztettünk, partnerek voltunk a kiadásban. Az egyesület tanácsadást is vállal, segít a közigazgatási egységek címerének és zászlajának megtervezésében. Szervezetünk szorgalmazza a történelmi jelképek használatát, és határozottan kiáll a több évszázados szimbólumok változatlan alkalmazásáért. Az egyesületnek jelenleg tizennégy tagja van. Nem hajtunk a mennyiségre, a minőségre helyezzük a hangsúlyt. Vannak magyarországi tagjaink és román tagjaink is – például bukaresti, temesvári, jászvásári –, olyanok, akiknek van közük Erdély címertanához. Hogy milyen területet fedünk le? Itt nem nyüzsögnek a heraldikusok. Két kezemen meg tudom számolni a romániai heraldikusokat… – Ezek szerint hiányszakma… Egyáltalán Romániában hol képezik a heraldikusokat? – Ez nem olyan szakma, amit Romániában iskolapadban lehet elsajátítani. Az alapokat esetleg megszerezhetik egyetemen, a történelem szakon, de azt is csak igen hiányosan. Ahhoz még nagyon sokat hozzá kell olvasni, s nemcsak magyarországi meg hazai szakirodalmat, hanem franciát, angolt, németet is. Jó adag megszállottság kell hozzá. Az elméleti képzés nem elég, szükséges a kutatás, a terepen való szemlélődés, és nem árt, ha az ember a címerrajzolást is kipróbálja, hogy lássa, nem olyan egyszerű, mint ahogy esetleg az internetet böngészve tűnik. Az államivizsga-dolgozatomat címertanból írtam, utána abból is doktoráltam. A puding próbája az evés – tartja az angol közmondás. A heraldikus is a mély vízben próbálhatja ki magát, nemzetközi konferenciákon, publikációkkal. A Nemzetközi Címertani Akadémiának két romániai levelező tagja van, rajtam kívül Tudor-Radu Tiron bukaresti heraldikus. Hárman vagyunk, akik címertani világkongresszuson előadtunk, érdekes módon mindhárman kétszer – rajtunk kívül Ana-Felicia Diaconu bukaresti docens. – Milyen helyet foglal el világviszonylatban, esetleg európai színtéren a romániai címertan és címerkutatás? – Ez a műfaj a nyugati világban működik igazán. Kelet-Európában eleve kevesebb a címer, s az ilyen tárgyú kutatást mellőztette a szocialista rendszer. Eleve hátrány. No, meg számunkra nem könnyű kijutni egy-egy nyugati konferenciára. Anyagiakról beszélek, mert szakmailag befogadtak. A Nemzetközi Címertani Akadémia januári körlevele közölte az utóbbi években jegyzett szakirodalom lajstromát, amelyben szerepel négy könyvem – Romániából ennyi. – Milyen kapcsolatot ápolnak a román kollégáikkal? – Nagyon jó szakmai kapcsolatot, és még baráti viszonyban is vagyunk. Említettem, kevesen vagyunk. – A Keöpeczi-emlék­ren­dezvények méltó „centenáriumi válaszok” a romániai magyarság szerepvállalásában kételkedőknek. Melyek azok az érzékeny kérdések, amelyben a magyar és a román szakmabeliek nem tudnak egyetérteni? Keöpeczi munkásságát például elismerik? – Igazi szakmabeliekkel nincs gond. A politikával megfertőzött kontárokkal, akik nem akarnak napot és holdat látni, azokkal igen. Az utóbbi évtizedben az országos címertani kongresszusokon – egyetlen magyar résztvevőként – én tartottam a legtöbb előadást, konferenciánként kettőt-hármat, hogy ismertessen a székelyföldi és erdélyi magyar vonatkozású címereket. Mindig nagy érdeklődéssel fogadtak, és elismeréssel nyugtáztak. Azt, hogy Keöpeczi Sebestyén József alkotta a Román Királyság 1921-es címerét, nagyon kevesen tudták. 2008-ban tartottam róla első ízben előadást az országos kongresszuson, s akkor sokan felismerték: azért nem tudtak róla, mert magyar volta miatt elhallgatták. Azóta a heraldikusok – ismétlem, kevesen vannak – megjegyezték. Az egyesületünk által szervezett decemberi Keöpeczi Sebestyén József-konferencián három román heraldikus előadása is elhangzott. – Mennyire egyetemes a címerábrázolás? Az erdélyi címereket ugyanazon elvek alapján alkották meg, mint például a franciákat? – A címertani szabályok egyetemesek. Természetesen vannak helyi sajátosságok, de értő ember számára a világ bármely táján szakember által alkotott címer értelmezhető. – Melyik évből származik a legrégebbi ismert erdélyi családi címerábrázolás, illetve városcímer? – Az első ismert családi címer Somkereki Antal 1415-ben, Zsigmond királytól kapott címerleveléről ismert. Az első városi címerek az erdélyi szász városoké, 14. századiak. – Milyen mértékben sikerült eddig feltérképezni az erdélyi címerörökséget? – Egy, a Sapientia – EMTE kolozsvári kara által nyert európai uniós projekt keretében Radu Lupescu művészettörténész vezetésével egy kutatócsoport a középkori címereket igyekezett feldolgozni. Sajnos az internetre feltöltött adatbázist hackerek megsemmisítették. Jómagam Sep­siszentgyörgyön élve Háromszék címerkincsét mondhatni teljesen feltérképeztem és feldolgoztam, meg is jelentettem. Csíkszék és Udvarhelyszék déli részét is nagyjából lefedtem. Távolabbra anyagiak híján csak szórványosan jutottam el. – Több alkalommal rámutatott, hogy a ma használatos székely zászló szakmailag pontatlan. Lát-e egyáltalán szándékot arra, hogy ezt valaki valamikor kijavítsa és ilyen szempontból is helyes zászlónk legyen? – A téma bonyolult. A 2003-ban alakult Székely Nemzeti Tanács 2004-ben Kónya Ádám által tervezett saját jelképeket fogadott el. Ünnepekkor, tiltakozó megmozdulásokon, egyszóval tömegrendezvényeken egyre többen jelentek meg az SZNT zászlajával, egyrészt az autonómia iránti igényt, másrészt a székely identitást kifejezve. A román hatalom képviselői kikeltek a zászló használata ellen. A tiltás egyre nagyobb ellenállást váltott ki, így egyre több SZNT-zászló jelent meg. Ez olyannyira elterjedt, hogy 2009-ben a Székely Önkormányzati Nagygyűlés arról döntött, hogy a nagy népszerűségnek örvendő zászlót Székelyföld jelképeként fogadja el. Nos, ezzel az a gond, hogy a székelységnek már van az erdélyi országgyűlés által elfogadott jelképe: a nap és a hold. Tehát, nem kellett (volna) újat kitalálni. Az, hogy az SZNT-nek van saját zászlaja, az rendben van. A zászló már jó ideje a „székely zászló” néven terjed. Azt úgy ismerik, mint aranysávos kék zászló. Annyit kellene tenni, hogy a csillag helyett napot megjeleníteni és az égitesteket azonos szintre helyezni. Miért van lentebb a hold, mint a csillag?! – ez a szakemberek első kérdése. A jelképeket egymás mellé, egymás alá szokás helyezni, vagy a szelés, illetve a harántszelés irányában igazítjuk egymáshoz. A napnak és holdnak tökéletesen egyazon vonalban kellene lennie. Ami a népművészeti motívumból ihletett nyolcágú csillagot illeti, SZNT-jelképként, üsse kő! Habár szakmailag a heraldikai csillag sugarai a szélrózsa irányába mutatnak. Magyarázhatják, hogy a „székely napcsillag” két sarkán áll, tehát stabilabb, mintha csak egyen állna, de ez nem így van, hiszen a csillag – szakkifejezéssel – lebeg, azaz nincs alátámasztva. Hangsúlyozom, 1659-ben a Szászsebesen tartott országgyűlésen törvénybe foglalták, hogy a székelyeket a nap és „félhold” jelképezze. Tapasztalom, hogy vannak, akik felmérik ezt, például a Székely Vágtán napos-holdas zászló lobog, ám az SZNT illetékesei mereven elzárkóznak annak gondolatától, hogy a csillagot napra cseréljék. – Manapság egy-egy település címerének megalkotásakor odafigyelnek-e a címertani szabályokra? Ha lehet ilyet kérdezni: településcímereinknek hozzávetőleg hány százaléka helytálló? – A megrendelők nem értenek a szakmához, és – tisztelet a kivételnek – általában mindenfélét bele szeretnének zsúfoltatni egy-egy címerbe. Ezzel szemben minél egyszerűbb egy címer, annál nagyszerűbb! Hisz ki jegyez meg egy bonyolult jelképet?! Annak az a „feladata”, hogy aki egyszer látta, következő alkalommal szöveg nélkül is ráismerjen viselőjére. Százalékokba nem bocsátkoznék. Én természetesen szakmai alapon dolgozom. De vannak „címergyártó” cégek, amelyek nyomulnak. A titkárnő két-három naponta telefonál a polgármesternek, amíg az beadja derekát, s megrendeli a jelképet. – Merre tud továbbfejlődni a szakma? – Hiányszakma lévén utánpótlás kellene. Az a tapasztalatom, hogy a történelem szakot elvégzők zöme jelenkorral, esetleg újkorral foglalkozik. Sajnos a heraldikusok szempontjából a régi rendszer megtette a maga negatív hatását. De reménykedem, hátha kerül még néhány megszállott… Kovács Hont Imre