Az Országos Statisztikai Intézet (INS) hétfőn sajtóközleményt hozott nyilvánosságra a nyugdíjasok számára, az átlagnyugdíjra, valamint a különböző nyugdíjaskategóriákra vonatkozóan. A maga nemében érdekes számadatokat tartalmaz a szóban forgó közlemény, ám ettől függetlenül a nyugdíjakkal kapcsolatos jogszabályozások igen gyakran napirenden vannak, e tekintetben sok a vitatott kérdés, akárcsak kifogás. Itt van például a nyugdíj jellegű különleges illetmények kérdése, vagy a nyugdíjpont megállapítási módjának a megváltoztatása. [caption id="attachment_30841" align="aligncenter" width="620"] Érkezik a postás, havonta egyszer: sokuknak keveset...[/caption] Kezdenénk a nyugdíjasok számával. Az esztendő első évnegyedében a nyugdíjasok átlagszáma országos viszonylatban 5 273 000 volt, ami 16 000-rel kevesebb, mint a megelőző évnegyedi. Érdemes elidőzni a csökkenő tendenciánál, mert annak megvannak a sajátos tényezői. Mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a nyugdíjazási korhatárt betöltő és teljes hozzájárulási időtartammal rendelkező nyugdíjasok száma nem csökkent. Van két olyan kategória, amelyek esetében viszonylag jelentős csökkenés következett be a megelőző esztendő azonos időszakához képest. Az egyik a részlegesen előrehozott nyugdíjazás, amely esetében 12 000-rel kevesebb nyugdíjas szerepel a statisztikában, ugyanakkor mintegy 42 000-rel csökkent a rokkantnyugdíjasok száma is. Nem új keletű a tendencia, de a szóban forgó csökkenő tendencia e két nyugdíjaskategória esetében, de a múlt esztendő folyamán úgymond felerősödött, és ennek megvannak a maga okai. A részlegesen előrehozott nyugdíjazás esetében például az, hogy a nyugdíj kvantuma rendszerint alacsony, és abból igen nehéz megélni, tehát ezt a nyugdíjazási formát egyre kevesebben kívánják igénybe venni, s ha igen, akkor arra úgymond rákényszerülnek. A rokkantnyugdíjazás esetében a kritériumrendszer megszigorítása, valamint az elmúlt időszakokban feltárt törvénytelenségek, visszaélések nyomán indított ügyészségi és igazságszolgáltatási eljárásoknak is megvoltak a maguk következményei, azaz hathatósabban érvényesülnek a tárgykörben hatályos jogszabályozási előírások. A többi nyugdíjaskategória esetében gyakorlatilag nem csökkent a nyugdíjasok száma, ilyenképpen pedig túlzás lenne azt állítani, hogy az a már említett csökkenési tendencia hátterében demográfiai folyamatok állnának. Növekedés reálértékben is Az idei esztendő első évnegyede során a havi átlagnyugdíj 942 lej volt, ami 5,4 százalékkal több, mint a megelőző évnegyedi nyugdíj kvantuma. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy január 1-től megemelkedett a nyugdíjpont értéke. Ennek a gyarapodásnak is tulajdonítható az, hogy az állami társadalombiztosítási átlagos nettó nyugdíj és az országos átlagos nettó bér közti arány elérte az 56,4 százalékot. Számolva azzal, hogy a múlt esztendőben csökkent az élelmiszerek áfakulcsa, az év elejétől pedig az ipari árucikkeké, a statisztikai intézet adatai azt mutatják, hogy az átlagnyugdíj reálértéke (vásárlóereje) mintegy 6 százalékkal emelkedett. A szóban forgó kedvező tendenciát, illetve a nyugdíj megemelkedését nem minden nyugdíjas érzékelhette egyforma mértékben. A területi megoszlás tekintetében ugyanis igen nagy az eltérés az átlagnyugdíjak szintjei között. Giurgiu megyében például az átlagnyugdíj értéke az első évnegyedben 748 lej volt, míg Bukarestben 1179 lej. Nos, az a több mint 400 lej értékű különbözet nem semmi. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy annak az országos átlagnyugdíjnak az árnyékában is más és más nyugdíjszintek húzódnak meg a nyugdíjaskategóriák függvényében. Így például a nyugdíjkor betöltésével és a teljes hozzájárulási időtartammal nyugdíjazottak esetében az átlagnyugdíj kvantuma 1070 lej volt, míg a részlegesen előrehozott nyugdíjazás esetében csak 644 lej, a rokkantnyugdíj esetében pedig 593 lej. Tehát e két utóbbi kategória esetében joggal lehet megélhetési gondokról beszélni. Továbbá arról sem lehet megfeledkezni, hogy az állami társadalombiztosítási rendszerben fellelhető 451 000 olyan személy, aki a 2009/6-os sürgősségi kormányrendelet által bevezetett garantált minimális szociális nyugdíjban (jelenlegi hivatalos megnevezése szerint szociális illetményben) részesül (400 lej/hónap). „Eltartók” és „eltartottak” A nemzetközi szakirodalom szerint igen nagy gyakorlati jelentősége van a nyugdíjasok száma és az alkalmazottak száma közti aránynak. Igen, mert bizonyos értelemben az „eltartók” mindig azok, akik az általuk befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás révén finanszírozzák a nyugdíjalapot, az „eltartottak” pedig azok, akik adott kritériumok függvényében részesülnek nyugdíj formájában abból az alapból. (Amúgy a jelenlegi „eltartottak” annak idején elődeik „eltartói” voltak.) A fentiek okán a társadalombiztosítási költségvetés, valamint a nyugdíjak kvantuma szempontjából igen nagy jelentősége van a már említett aránynak. Ha a nyugdíjasok száma nagyobb, mint az alkalmazottaké (társadalombiztosítási hozzájárulást fizetőké), akkor rendszerint gondok támadhatnak, és állami költségvetésből kell megfinanszírozni, pontosabban szubvencionálni a társadalombiztosítási költségvetést. Sajnos, e a helyzet már jó ideje bekövetkezett országunk esetében. A mostani statisztikából az derül ki, hogy a nyugdíjasok és az alkalmazottak száma közti arány némileg javult: az első évnegyedben kilenc nyugdíjasra jutott tíz alkalmazott, s ilyenképpen ez az arány, ha nem is ideális, de némileg kedvező. E tekintetben is nagy a szórásmező: Bukarestben öt nyugdíjasra jut tíz alkalmazott (ez az arány már-már ideálisnak is nevezhető). De nem így például Teleormani megyében, ahol 17 nyugdíjasra jut 10 alkalmazott. Ebben az összefüggésben megemlítendő az is, hogy számolni kell egy másik tényezővel is, nevezetesen az átlagos bruttó bér alakulásával. Értelemszerűen nagyobb bér esetében nagyobb kvantumú a hozzájárulás is, s ennek okán a főváros nemcsak a már említett arány tekintetében a listavezető, hanem az egy alkalmazottra jutó átlagos hozzájárulás kvantuma tekintetében is. A középmezőnyben Az országos szintű adatokat összevetve a Hargita megyeiekkel arra a következtetésre juthatunk, hogy Hargita megye valahol a középmezőnyben találtatik. Március végén a nyugdíjasok száma 73 762 volt, az alkalmazottak száma pedig 66 800. Tehát az arány a két kategória között kedvezőtlen, 10,05 nyugdíjasra jut 10 alkalmazott. Ez valamicskével rosszabb, mint az országos átlag, de sokkal jobb, mint például a Teleormani megyei arány. Márciusban megyénkben az átlagnyugdíj kvantuma 840 lej volt, tehát közel 100 lejjel kevesebb, mint az országos átlagnyugdíj kvantuma. Tehát nemigen van, aminek örvendeni, de ha szem előtt tartjuk azt, hogy Giurgiu megyében alig 748 lejt tesz ki az átlagnyugdíj értéke, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy „az egyik szemem sír, a másik nevet”. De ha már itt tartunk, akkor kénytelen-kelletlen azt is el kell ismernünk, hogy az országos átlagnál alacsonyabb Hargita megyei nyugdíjban annak is megvan a maga szerepe, hogy már évek óta a bérek toplistáján az utolsó helyek egyikét foglaljuk el… Hecser Zoltán