A minap már beszámoltunk arról, hogy most, az év vége közeledtével némileg összekuszálódni látszanak a szálak a közszférai bérezés tekintetében. Ez pedig amiatt, hogy nemrégiben olyan jogszabályok születtek, amelyeknek a szóban forgó területen lényeges szerepük lehet, de amelyek közül egyesek még nem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben. A 2016/20-as sürgősségi kormányrendeletet kiegészítésekkel és módosításokkal jóváhagyó törvényről van szó, valamint arról a sürgősségi kormányrendeletről, amely jövő esztendei közszférai bérezéssel kapcsolatos előírásokat is tartalmaz, s amelyet a Cioloş-kormány december 15-i ülésén fogadtak el. Időközben viszont megjelent egy kormányhatározat. Talán nem érdektelen visszamenni az időben és vázlatosan feleleveníteni, hogy mi is történt az elmúlt hónapok során a közszférai bérezés tekintetében, mármint a jogszabályozás terén. Ez utóbbi vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy az első hegedűs a Cioloș-kormány volt, amely ugyan sok mindent megígért és kilátásba helyezett, de a leglényegesebbet, a közszférai bérezési kerettörvényt nem sikerült dűlőre vinnie (és ez vonatkoztatható a mindenkori országos garantált minimális bruttó bér megállapítási és jóváhagyási mechanizmusára is). Kezdjük tehát a kezdettel: viszonylag hosszas nyűgölődés, valamint az egykori munkaügyi miniszter távozása után megszületett egy jogszabály. Arról a sürgősségi kormányrendeletről van szó, amelyet a kormány június 8-i ülésén fogadtak el, s amely kapcsán a még regnáló munkaügyi miniszter, Dragoș Pâslaru azt hangoztatta, hogy véglegesítése az adatszolgáltatási buktatók okán igen körülményesnek bizonyult. Amúgy ez a sürgősségi kormányrendelet tulajdonképpen csak egy szegmensét érinti a közszférai bérezés rendszerének, s lényegében az egészségügyi és a tanügyi szektor bérkiigazítására vonatkozóan tartalmazott előírásokat. Ez a sürgősségi kormányrendelet, nevezetesen a 2016/20-as, a Hivatalos Közlöny június 9-i számában jelent meg, s mint az már ismeretes, augusztus 1-től vált hatályossá. Nem sokkal azután fogadták el az annak alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó 2016/582-es kormányhatározatot, amely a Hivatalos Közlöny augusztus 10-i számában jelent meg. Egyrészt megkésve, de ettől függetlenül akkor már körvonalazódni látszódott, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott 2016/20-as sürgősségi kormányrendelet több sebből is vérzik, csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket és előírásainak még a gyakorlatba ültetése előtt a szakszervezetek máris elégedetlenségüknek, tiltakozásuknak adtak hangot. A kormány is rádöbbent, hogy nem áll a helyzet magaslatán, legalábbis erre lehet következtetni arról, ami történt az augusztus 31-i ülésén: rákényszerültek egy újabb hasonló jellegű sürgősségi kormányrendelet meghozatalára, a 2015/43-ról van szó, amely még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. A hivatalos közlemény szerint erre az új sürgősségi kormányrendeletre azért volt szükség, hogy tisztázzanak egyes vetületeket a már említett 2016/20-as kormányrendelet előírásaival kapcsolatosan oly módon, hogy az egészségügyi és a tanügyi, valamint egyes közhatósági intézményekben a személyzet besorolásával kapcsolatos zavaros helyzeteket felszámolhassák még augusztus hónaptól kezdődően. Utalás volt arra is, hogy időközben bebizonyosodtak a megelőző jogszabály hiátusai. Ugyanakkor a kormányzati illetékesek elismerték, hogy továbbra sem sikerült megszüntetni azokat a feszültségeket, amelyek megmutatkoztak a különböző bérszintek okán. Amúgy a szóban forgó közleményben említést tesznek arra vonatkozóan is, hogy annak előírásai körülbelül a közszférai intézményrendszerben mintegy 5000 főt érint, érinthet. Tegyük még azt is hozzá, hogy nem egy-két előírás módosítására és kiegészítésére került sor a szóban forgó újabb sürgősségi kormányrendelet révén. Újólagos tisztázás Egyes közszférai szektorokban augusztust követően sem szűntek meg a tiltakozások, a szakszervezetek újabb tüntetéseket szerveztek és követeléseket fogalmaztak meg. Nem sok eredménnyel. Időközben azt a fránya 2016/20-as sürgősségi kormányrendeletet a kormány eljuttatta a parlamenthez törvény általi szentesítés végett. Ott viszont bekövetkezett egy nagy meglepetés, mert arra nem a honatyák nem bólintottak be úgy ukmukfukk, hanem annak hatósugarát kibővítették. Mint ismeretes, a kormány e „mellbevágás” okán az alkotmánybírósághoz fordult, akárcsak a liberális honatyák egy csoportja. Nemrégiben megszületett a taláros testület elutasító döntése, majd a múlt héten Klaus Johannis államelnök bejelentette, hogy kihirdeti a törvényt. Térjünk vissza a kormány háza tájára. A december 8-i ülésén bizonyos értelemben újból terítékre került egyes közszférai szegmensek bérezésének kérdésköre, illetve a már említett 2016/582-es kormányhatározat módosításának és kiegészítésének az igénye. Nem véletlenül, hanem a már említett szakszervezeti tiltakozások nyomán. El is fogadtak egy kormányhatározatot, nevezetesen a 2016/582-es kormányhatározatot módosító és kiegészítő 2016/935-öst, amely a Hivatalos Közlöny december 16-i számában jelent meg. A kormányülésről kiadott közleményben újólag arra van utalás, hogy egy tisztázó jellegű jogszabályról van szó, amely révén rendezni lehet egyes tanügyi személyzeti kategóriák bérezési jogosultságait, illetve azok megállapítási módját. Átolvasva ezt a minap megjelent kormányhatározatot, arra a következtetésre jutottunk, hogy jócskán volt, amit tisztázni. Mondjuk ezt annak okán, hogy a 2016/582-es kormányhatározatnak 19 előírását módosították, illetve egészítették ki, ugyanakkor újakkal helyettesítették annak két mellékletét is. Még mondja valaki azt, hogy nincs új a nap alatt. És vannak furfangos megfogalmazású módosítások is: például a kormányhatározat 2-es szakaszának (1)-es bekezdését olyképpen módosították, hogy kikerült a „2016 augusztus hónapjától kezdődően” szintagma. Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében pedig egyes tanügyi funkciók esetében a kormányhatározat úgy rendelkezik, hogy az azokat betöltő személyek ugyanazon bérezésre jogosultak, amelyben részesültek 2016. július 31-én, amennyiben ez a bérszint számukra nézve kedvező. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az egykori főkönyvelői vagy főtitkári funkciókból végrehajtói funkciókba átkerült személyek megőrzik a 2016 augusztusa előtti bérszintjeiket. Mindebből arra a következtetésre lehet jutni, a most megjelent kormányhatározatnak esetenként akár visszamenőleges hatálya is lehet. A mellékletek helyettesítése nyomán egyes funkciók esetében másabb bérszintek alkalmazandóak ugyancsak augusztus 1-től, legalábbis esetenként. Így például egy tanfelügyelő alapbérének a szintje 4780 lej, egy iskolaigazgató esetében pedig az 4603 lej és 4320 lej között mozog az iskola típusa, illetve a tanulók száma függvényében. Nem térnénk ki a jobbára technikai jellegű előírásokat tartalmazó kormányhatározatra, de az elmondható, hogy ez az agyonszabályozás problémát jelenthet azok számára is, akikre hárul az újabb és újabb előírások gyakorlatba ültetése. Az, ami történt, történik a közszférai bérezés, valamint annak egyes szegmensei tekintetében, amolyan kirakós játéknak bizonyult, bizonyul: megvan néhány kocka, kirakás közben viszont azokat helyettesítik, ugyanakkor egyes kockák hiányában nem sikerül kirakni azt a játékot. Pillanatnyilag két kocka hiányzik, a már többször is említett, az államelnök által állítólag kihirdetett törvény, valamint az a sürgősségi kormányrendelet, amelyet a kormány december 15-i ülésén fogadtak el. Hecser Zoltán