Egyesek egyszerűen csak fogyasztják, mások megfestik, a szorgalmasabbja apró levelek segítségével érdekes alakokat formáz rá, a Gyimesekben viszont a mai napig másképp van ez: ott megírják a húsvéti tojást! Hímes lesz, mint a csángó viselet, gyönyörködtet, mint a csángó ének, értékké válik, mint minden, ami ma már veszendő. Gyimesbükkön jártunk, ahol idős asszonyok, középkorú nők, fiatal anyukák és kíváncsi kislányok közösen és lelkesen „hímezték” a húsvéti tojást. Kovács Hont Imre riportja.   A gyimesbükki vállalkozó, Pál Péter építkezési lerakata először tavaly alakult át tojásíró műhellyé és kiállítótérré, az akkori népszerűségen felbuzdulva pedig idén is megszervezték a tojásíró versenyt és kiállítást. Ezúttal is több száz érdeklődő fordult meg a szakműhelyben és a vele szomszédos Degustarium nevű helyitermék-bemutató üzletben, hogy megcsodálják, esetleg meg is vásárolják a kiállított hímes tojásokat. Kapaszkodás a gyökerekbe Pál Péter és családja a nők és az ő munkájuk iránti tiszteletből szervezte meg tavaly az első gyimesbükki tojásíró versenyt és kiállítást. – A mi asszonyaink annyira szépen írják a tojást, hogy megérdemlik ennek a minél szélesebb körű népszerűsítését. Sajnos kezdtünk elszakadni a gyökereinktől, a globalizáció mindent veszélyeztet, ami a hagyományokra épül, így a tojásírást is. Az emberekbe és az örökségünkbe kell kapaszkodnunk, mert ezek a mi gyökereink – fogalmazott Pál Péter. Tavaly mintegy 120 résztvevő nevezett be írott tojásokkal a versenybe, a falu lakossága hatalmas lelkesedéssel készült, a mennyiségtől azonban némileg elmaradt a minőség. Idén már a minőség volt a mérvadó, és így is 40-en indultak el a versenyen. – A legtöbben gyimesbükkiek, de Felsőlokról és Középlokról is neveztek be tojásírók. Öt-öt tojást kellett megírniuk, a legszebbeket díjazzuk és megőrizzük, a többieket pedig megvásárolhatják eredményhirdetés után – mondta Pál Ramóna, a vállalkozó lánya. Újra divat kezdett lenni A tojásírás kulisszatitkait a gyimesiek már kislánykorukban elsajátították az anyjuktól, nagyanyjuktól. A kommunizmus idején némileg lankadt a hímes tojások iránti rajongás, és a mai középkorú nemzedék kevésbé tanult bele a tojásírásba. – Újabban egyre több 30-40 éves nő kezdett egész ügyesen bánni a kesicével. Nem ragaszkodik mindenki a régi mintákhoz, többen újfajta motívumokkal próbálkoznak, de mindenképpen jónak tartom, hogy egyáltalán érdeklődnek – mondta el Antal Anna, aki szintén kislánykorában tanulta a „szakmát”. Antal Mária a húsvéti ünnepeket megelőző időszakban akár 200 tojást is megír, de így is sajnálja, hogy évente csak egyszer van húsvét. – Saját használatra nagypénteken festjük a tojásokat, az elődeink is így csinálták, és azt vallották, hogy a nagypénteken festett tojás nem büdösödik meg. Ezen a napon kinyitjuk az ajtókat, ablakokat, tiszta levegőt engedünk a lakásunkba és mi magunk is megtisztulunk a húsvéti készülődésben – mesélte Mária, aki a tájházat is vezeti. Tőle tudhattuk meg a szép és a tartós hímes tojás titkát is. – A tojást lassú tűzön kell megfőzni, legalább félórán át, de akár egy teljes órát is főzhetjük, mert ettől lesz tartós. A tájházban olyan hímes tojásaink is vannak, amelyek több mint ötévesek. Ezek nyilván nem jók már fogyasztásra, de gyönyörűen elálltak. Az íráshoz pedig rengeteg gyakorlat kell. Mindenkinek rá kell jönnie arra, hogy számára hogyan egyszerűbb a tojásírás. Támaszpontot kell találni a tojáson, finom technika szükséges a kesice kezeléséhez, és az sem mindegy, hogy magát a tojást hogyan forgatjuk. A viasszal is vigyáznunk kell, mert ha nem elég forró, akkor nem lehet írni vele, ha pedig túl forró, akkor szétfolyik és maszatol – részletezte Antal Mária. A kesicegyártás a férfiak munkája A tojásírást jellemzően a nők művelik, de férfiak is hozzájárulnak: ők készítik a kesicét. Az építkezési lerakat kiállítótérré változtatott szakműhelyében Sárig Miklós gyürkőzött neki a kesicekészítésnek. Miklós bácsi részletesen kifejtette nekünk, hogyan készül a jó kesice. – A lapátszerű faragott pálcika vastagabbik végét megfúrjuk vagy behasítjuk, vékony alumínium vagy pléh lemezből szűk tölcsért sodorunk és átdugjuk ezen a pálcikát, amíg megszorul. Ezen a szűk tölcséren fűzzük be a disznősörényt vagy a lófarkat, amelyen a viasz lefolyik. Legvégül a szálat és a tölcsért erősen odakötjük a pálcikához, hogy ne mozoghasson – részletezte. Miklós bácsitól láttuk, hogy a régi biztosítékoknál alkalmazott többszálú rézvezetéket is használják újabban szőr helyett, ez ugyanis sokkal tovább tart. Hagyományosan egyébként mintegy 40-50 tojást lehet megírni egyetlen kesicével, mert a forró viasztól lassan kiég és használhatatlan lesz a szőr. Felgerjeszti az érdeklődést Kakas Zoltán néprajzi gyűjtő a tojáshímzést már a 60-as évek óta kutatja, és Háromszéki írott tojások címmel kötetet is kiadott a témában. Ennek köszönhetően kérte fel őt már tavaly is Pál Péter a szakmai zsűrizésre. – Kérdeztem, hogy húsznál többen neveztek-e be. Amikor megtudtam, hogy közel 120-an, tanácstalanná váltam: most akkor én mit csináljak? Meg kellett találnom azt a módszert, ami lehetővé tette ekkora mennyiség objektív zsűrizését. Eleve kizártam azokat, akinél az öt tojás nem öt különböző gyimesi mintát mutatott be, és ez hatékony szűrő volt. Ezért vannak idén kevesebben, de a színvonalnak ez nem megy kárára. A Gyimesekben egyébként is mindig magas a színvonal, ha tojásírásról beszélünk – nyilatkozta a zsűri. – Ez egy gyönyörű gyülekezet, és a rendezvény közösségformáló ünneppé vált. Nem veszekedni jönnek ide az emberek, mint egy-egy falugyűlésen, hanem megcsodálni a hímes tojások szépségeit. Felgerjeszti az érdeklődést a tojásírás iránt, és elősegíti, hogy minél többen írott tojást tegyenek az asztalra húsvétkor – tette hozzá Kakas Zoltán. Öten hat díjra A közönség szavazhatott a legszebbnek tetsző hímes tojásokra, és mintegy 300-an részt is vettek a rangsorolásban. A legszebbnek Antal Etelka hímes tojásait találták, és díjazták Sorodok Vioricát és Antal Terézt is. Kakas Zoltán szerint a leghitelesebb írott tojások szerzője Tankó Fintu Juliánna volt, Antal Teréz másodikként az ő listáján is megjelent, és Antal Erzsébet írott tojásait a harmadik helyre sorolta. Pál Péter pedig ígérni nem akarta, de láthatóan mindent megtesz azért, hogy jövőre is megszervezzék a tojásíró versenyt és kiállítást. Ma már egyébként az üzleti tojásfestékes eljárás sem ritka Gyimesbükkön – tudtuk meg –, de még mindig elég sokan ragaszkodnak a természetes festéshez, például a hagymahajjal való színezéshez. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy egyre többen ismerik fel a valós értéket a hagyományos eljárásban, és egyre gyakoribb, hogy azokban a családokban, ahol senki nem tud tojást hímezni, felkérnek egy rokont, szomszédot a tojásírásra. A hagyományok elkopása ellenében tehát létrejött egyfajta szomj a kézműves értékek iránt. Ha a gyimesiek megmaradnak ezen az úton, még nagyon sokáig elámíthatnak bennünket csodálatos mintáikkal, amelyeket nemcsak a népviseletükben, hanem megújult lendülettel a húsvéti tojásaikon is őriznek.