Haloványra sikeredett minap a háromszéki gazdatüntetés. Nem azok voltak túl kevesen, akik eljöttek, hanem azok voltak túl sokan, akik otthon maradtak. Nem a pénzosztásról szólt ez a nap, és nem is lehetett olcsóbb gázolajat tankolni a tüntetésen kapott igazolással. A tiltakozóknak semmivel nem lesz jobb sem ma, sem holnap, és lehet, még holnapután sem. Azt is tudták, hogy kígyózó soraik erejétől nem roppan meg a rendszer. Nem, mert nem voltak elegen. Ezer ember soha nem fogja elhitetni a kormányzókkal, hogy baj van. Nagy baj van! Ezer ember torkaszakadtából üvöltheti, hogy kevés a tejpénz, nem lehet eladni az állatokat, de legfeljebb maguknak okoznak halláskárosodást. A sepsiszentgyörgyi gazdatüntetés arról tett tanúbizonyságot, hogy egyelőre még nincs igazi ereje a gazdáknak. Még mindig túl sokan maradtak otthon. Ezek szerint lehet még ennél rosszabb is. A kerítés mögött meghúzódó láthatatlanok még mindig nagyobb tömeget képviselnek. Ők azok, akik csak kapni szeretnek. Azok, akiknek minden hivatalból jár: az ingyenes tanácsadás, a papírok kitöltése a különböző támogatásokhoz, de még az érdekképviselet is. Ébresztő! – hangzott el ismételten a háromszéki gazdaszervezet vezetőjétől. A felkiáltás azonban legalább annyira szólt a kormányzóknak, mint a gazdáknak. Az otthonmaradottak láthatatlan tömege hiába várja majd a tüntetés látványos eredményeit, mert így azok is láthatatlanok maradnak. A történtek után hiába a nagy magyarázkodás, az ok keresése az otthonmaradásra. Ha nem vezet sehová a tiltakozás, miért költeni a pénzt? Miért tölteni az időt? Miért? Miért? Miért? Ha a sok miért fölösleges, akkor időszerűtlen a többi miérttel kezdődő kérdés is: Miért ennyi a tejpénz? Miért változtatják hetente kétszer a támogatásigénylési feltételeket? Miért nem tettek egész télen semmit a karantén felszámolására? Miért? Miért? Miért? A háromszéki gazdatüntetés résztvevői ezúttal nem kérdeztek, cselekedtek. Utcára vonultak. A középkorúak mellett néhány fiatal is eljött tiltakozni, de az idős gazdák is fontosnak tartották, hogy jelenlétükkel nyomatékosítsák, hogy baj van. Elgondolkodtató az, amikor egy gazda nyolcvankét évesen indul tüntetni Gyergyóból Háromszékre. Életkorából adódóan megért már egyet s mást az évek során. Azt is tudja, mit jelent, ha valaki gyepre fej. De mégsem tartotta haszontalannak, hogy jelen legyen a tüntetésen. Nem mástól várta, hogy kikaparja a sült gesztenyét. Munkára nevelték: tizenkét évesen a takaróban a felnőttek előtt kellett kaparja a szénát. Ha nem bírta a tempót, biztatást a gereblye nyeléből kapott. Ma vajon mi jár a gazdának, ha nem bírja a tempót? Egyelőre az alacsony felvásárlási árakkal, az értékesítési lehetőségek felszámolásával, az igazoláshalmazok igénylésével „ütlegelik” őket, de úgy tűnik, még többet is kibírnak. Többet és többet, mindaddig, amíg a kerítés mögött lapulnak, láthatatlanul. Még férnek odabent? Az utcán kevesen voltak…

Daczó Dénes