borús égbolt
enyhe eső
Kérdések, válaszok nélkül
Amikor ezeket a sorokat írom, a legtöbb diák némileg megkönnyebbülten sóhajt fel: már csak néhány sulis nap van hátra, végre elbúcsúzhatnak ettől a furcsa tanévtől. A tanévzáró ünnepségek sajátos hangulatából idén sem részesülhetnek, de az legalább megadatik, hogy osztálytársaiktól, tanáraiktól személyesen elbúcsúzzanak, mielőtt belevetik magukat a végtelennek tűnő, szabad nyárba.
Keveset kaptak az idei tanév során: keveset örömökből, személyes találkozásokból, útmutatásból, példaadásból… inkább a kütyük előtt töltött hosszú hetek, a rájuk törő magány és a véget nem érő, sokszor érthetetlen tananyag súlya nyomasztotta őket. Meg is változtak: fegyelmezetlenek, pofátlanok, képtelenek figyelni órán – mondják a tanáraik kétségbeesetten, nem tudva, hogyan lehetne hatni rájuk. Szülőként is tudjuk, érezzük, hogy mennyire bizonytalanok, csapongóak a hirtelen változó helyzetek, a rájuk zúduló, járvány okozta nehézségek miatt. És hiába van nyár, mégis úgy érzem, a legnagyobb szükségük az állandóságra lenne, arra a bizonyosságra, hogy vannak körülöttük határozott, válaszkész felnőttek, biztos értékrenddel.
Mert bizony kérdéseik vannak, de kérdezni csak akkor lehet, hogyha bizalmat, megértést sugároz az illető felnőtt – másképp a kérdést inkább a google keresőjébe írják be. Megosztó kérdés, többhónapos vita tárgya a szexuális nevelés bevezetése az iskolákban, amiről a mai napig nincs egyetértés a koalícióban. Sőt, mondhatni, a közbeszédben is viharokat kavar a kérdés, sokan már a téma megnevezésekor elpirulnak, vagy idegesen felnevetnek. De akit zavar, nevezheti egészségügyi nevelésnek, ami nyilván a szexuális életre való felkészítésen túl más kérdéseket is taglalhat, amelyekről hasonlóan fontos lenne beszélni, tanulni.
Nemrég olvastam egy interjút, amelyben egészségügyi szakember fogalmazta meg világosan: nincs egészségtudatosságunk, ami azt is jelenti, hogy a megelőzéssel egyáltalán nem foglalkozunk és kétségbeesetten rohanunk orvoshoz, amikor már nagy a baj. Valahogy így vagyunk a szexuális neveléssel is, akár családi, akár társadalmi szinten: túl későn, túl felszínesen, túlságosan kényelmetlennek érezve a témát, a „legyek már túl rajta” érzésével nehéz azt éreztetni, hogy mi felnőttek normálisan tudjuk megközelíteni a témakört.
Nyilván, a törvénytervezet rengeteg kérdést felvet, de már az a tény, hogy milyen reakciókat vált ki pusztán a téma, mindent elmond a társadalmunkról. Bulgária mellett Romániában él a legtöbb tinédzserkorú anya az Európai Unióban, s az abortuszok számában is listavezető ország vagyunk. Innen kell elindulnunk, lehetőleg a jó irányba, mert a tét eléggé nagy – és megér jó néhány pironkodást.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)
.jpg)