szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Kellemetlen irkafirka
A tavasz/nyár beköszöntével nemcsak a parkok, rétek és erdők zöldelltek ki, hanem sajnos egyre jobban szaporodnak Csíkszeredában – de nem csak – a falfirkák is. És olykor nagyon bosszantó helyeken. Újabban már az is trendi, hogy graffitik díszítenek egy-egy forgalmi jelzőtáblát, utcanévtáblát vagy éppen üzletek kirakatainak ablakait.
Bosszantó, hogy ami egyeseknek tetszik, az másnak nemcsak kellemetlenséget, hanem anyagi kárt is okoz. Kevés az olyan, az elmúlt években leszigetelt tömbház, amelynek oldalát ne díszítené egy-egy graffiti, legtöbbször egy számomra – de más számára is – megfejthetetlen írás vagy éppen egy nemzeti lobogó. De a garázsok oldalát is nagyon komolyan kikenték, van közöttük versből vagy egy aktuális dalból származó idézet, de nem ritka a vulgáris szöveg vagy egy szerelmes üzenet. Bármelyiket is festették fel, ízléstelen. A legkellemetlenebb talán az, amikor egy tömbház lakói nagy nehezen kicserélik a „blokk” bejárati ajtóit, végleg megválva a harmincéves nehéz vasajtóktól, pár nappal később a vadonatúj termopán ajtót egy „graffitiművész” egy irkafirkával összemázolja.
És mindezt egyesek művészetnek hívják. Pedig nem az. A művészet az volna, ha ezeket a graffiti-műkedvelőket egy csoportba lehetne gyűjteni, majd dörzsikét nyomni a markukba, és addig súroltatni velük a felületeket, amíg az olyanná válna, mint amilyen volt azelőtt. És amikor végeztek, elhajtani őket egy szobafestő-mázoló szakiskolába, hogy tanulják meg a mesterséget a fülitől a farkáig, majd tisztességes munkával keressék meg a kenyérrevalót, teljen kedvük a mázolásban. Úgy is szakmunkáshiányról beszélnek a szakmába, tehát lehetne mázolni kényük-kedvük szerint is, sőt még hasznossá is tennék magukat.
Nap mint nap elnézem, ahogy ezek a „műkedvelők” nem kímélnek semmit: térköveken, parki padokon, tömbházakon, garázsokon, mindenfajta sík felületen van egy irkafirka. Pont olyan pimaszok, mint az engedély nélküli plakátolók. Mindkét kategóriát nehéz rajtakapni és felelősségre vonni.
Kopacz Gyula
