Ki gondolná, de a fehér gólya az agráriumban is nélkülözhetetlen szereplő: ingyen napszámosa a gazdáknak. Demeter László szerint, mivel ezek a madarak mindenevők, és jelentős mennyiségben fogyasztanak olyan élőlényeket, amelyek a gazdálkodók számára problémát jelentenek, jelenlétük a földeken alapvetően pozitív.

A gazdákkal szövetségben

A fehér gólyák tápláléka rendkívül változatos, és nagy részét különféle rovarok alkotják: szöcskék, sáskák és egyéb ízeltlábúak, de esős időben a földigiliszták is fontos szerepet kapnak az étrendjükben. Emellett rendszeresen fogyasztanak rágcsálókat is. Előszeretettel vadásznak békákra, gőtékre, halakra, ebihalakra, valamint kígyókra, siklókra, pockokra, illetve szántás idején szívesen szedik fel a cserebogár lárváit és más rovarlárvákat a frissen megforgatott talajból. Bár a gólyáról a békaevés terjedt el a köztudatban, valójában a rovarok – sáskák, hernyók – teszik ki tápláléka jelentős részét.
Mezőgazdasági szempontból egyértelműen hasznos madarak, ugyanakkor a legnagyobb értékük mégsem ez, hanem az, hogy jelenlétük jelzi: a táj ökológiailag egészséges és megőrizte természetközeli jellegét – nyomatékosította a biológus. Hozzáfűzte: a gólyák azonban kisebb kellemetlenséget is okozhatnak, ugyanis egyes fészkek házak, kapubejáratok vagy ablakok közelében épülnek, ami az ott lakó emberek számára zavaró lehet. Az ilyen helyzetekre azonban rendszerint található megoldás. A villanyoszlopokon lévő fészkek esetében például fészektartókat helyeznek ki – természetesen a költési időszakon kívül –, így a madarak és az emberek is biztonságban maradnak.

Gólyaparadicsom Csíkországban

Az elmúlt negyedszázadban látványosan nőtt a gólyák száma a térségben. A Hargita megyei állomány közel fele Csíkszéken fészkel, tudtuk meg Demeter Lászlótól. Az állományuk az utóbbi huszonöt évben gyakorlatilag megháromszorozódott. A jelenlegi adatok szerint – az első részletes felmérést az 1960-as években végezték – a Csíki-medencében 334 lakott gólyafészek található, míg Hargita megyében 629 lakott fészket tartanak nyilván. Ez a valaha megfigyelt legnagyobb állomány az országban.
A fehér gólya létszáma egyébként Európa-szerte növekvő tendenciát mutat, ami részben a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhető. A Hargita megyei növekedés azonban különösen figyelemre méltó. Ami azért is kiemelkedően érdekes, mert a fehér gólya eredetileg síkvidéki, sztyeppi madár, ezért a magasabb tengerszint feletti területeken ritkábban fordul elő nagy állományban. A csíki és délkelet-erdélyi hegyközi medencék azonban kivételes feltételeket kínálnak számukra.
A viszonylag lapos táj, a vizenyős területek és a kiterjedt kaszálórétek ideális táplálkozóhelyeket biztosítanak. Ebben fontos szerepe van a hagyományos gazdálkodásnak is: az ártéri gyepeket sok helyen ma is kaszálóként használják, ami a gólyák számára különösen kedvező.

Telelőben, melegebb éghajlaton

Ősszel a gólyafészkek elnéptelenednek, a madarak hosszú útra indulnak, melegebb éghajlatra vándorolnak. A kelet-európai állomány telelőhelyei a Szaharától délre, főként a Száhel-övezetben és Kelet-Afrika szavannáin találhatók, sőt, egyes példányok egészen Dél-Afrikáig is eljutnak. Romániában egyelőre viszonylag kevés madarat sikerült műholdas jeladóval követni, de volt olyan megfigyelt gólya, ami egészen Tanzániáig elrepült. Nyugat-Európában – főként Németországban és Lengyelországban – már több tucat hasonló adatsor áll rendelkezésre.
Az utóbbi években érdekes jelenségre lettek figyelmesek a szakemberek: feltűnt ugyanis, hogy egyre több gólya az Ibériai-­félszigeten telel át, már nem hagyja el kontinensünket. Ez azonban inkább a nyugat-európai állományokra jellemző; a kelet-európai madarak többsége továbbra is Afrikába vonul.
Bár a klímaváltozás hatással lehet a vonulási távolságokra, Demeter László szerint rövid távon nem várható, hogy a csíki gólyák felhagynak a vándorlással. Ennek egyszerű oka van: télen Európában kevés a táplálék. A vonulás ráadásul nagyrészt ösztönös viselkedés, amely csak nagyon hosszú idő alatt változik meg.

Quo vadis, ifjú gólyák?

Egy gólyapár rendszerint három–öt tojást rak. A kirepülő fiókák átlagos száma azonban csak kettő-három. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy egy pár öt fiókát is felnevel, ilyenkor azonban gyakran megfigyelhető, hogy az egyik fióka kisebb és fejlődésben elmarad a testvéreitől. A legveszélyesebb időszak a kirepülést követő hetekben van, a tapasztalatlan fiatal madarak ilyenkor gyakran szenvednek balesetet: vezetékekkel vagy más akadályokkal ütközhetnek, áramütés is érheti őket.
A gólyafiókák életének egyik első nagy próbatétele pedig maga a vonulás. A fiatal madarak körében sajnos rendkívül magas a pusztulási arány, mivel a hosszú út fizikailag megterhelő, ráadásul a Közel-Keleten és Afrikában a vadászat is veszélyt jelent számukra.
Azok a madarak, amelyek túlélik az első éveket, általában születési helyük környékére térnek vissza, de nem feltétlenül ugyanarra a településre. Ez a helyzet Csíkzsögödben is, ahol az egyetlen gólyacsalád, bár évről évre több fiókát is felnevel, a fészkek száma nem gyarapodik.
Az ifjú madarak az első néhány évben még nem költenek. Nyáron csapatokban kóborolnak – ezek az úgynevezett gólya­csapatok a Csíki-medencében is gyakran megfigyelhetők. Amikor végül költésre kerül a sor, a fiatal gólyák a legkedvezőbb élőhelyeket keresik. Gyakran olyan településeken jelennek meg, ahol már sok fészek található, mert a laza kolóniákhoz való csatlakozás növeli a sikeres költés esélyét.

Gólyahűség, gólyaválás

A biológus a gólyák „párkapcsolati hűségével” kapcsolatos félreértésekre is választ adott. Mint mondta: a közhiedelemmel ellentétben a gólyák nem feltétlenül választanak maguknak párt egész életükre. A madarak inkább a fészekhez hűek, mint egymáshoz. A párok a vonulás idején nincsenek kapcsolatban egymással, és tavasszal gyakran a hím érkezik meg először a fészekhez, és azonnal meg is kezdi annak renoválását. A tojó rendszerint egy-két héttel később követi. A párválasztás és az udvarlás a fészeknél történik – ennek része a jól ismert kelepelés is. Ha az egyik madár elpusztul, a másik általában új párt keres.
A fészekhez való ragaszkodás ugyanakkor nagyon erős. Egy pár három–tíz évig is használhatja ugyanazt a fészket, maga az építmény pedig akár harminc évnél is tovább fennmaradhat, így több generáció is használhatja. A gólyák között azonban nem mindig békés a viszony. Az azonos nemű madarak gyakran versengenek a jó fészkelőhelyekért, és a sűrűn lakott gólyás településeken látványos gólyaverekedések is előfordulhatnak, amelyek olykor sérülésekkel végződnek.
Érdekességként a szakember rámutatott, hogy a szakirodalom a gólyák közötti „válásról” is beszámol, ugyanis ha egy pár költése többször is sikertelen, a következő években már más partnerrel próbálkozhatnak.

A hargitai „gólyafalvak”

A gólyák eloszlása a megyénkben egyáltalán nem egyenletes. Vannak települések, ahol különösen nagy kolóniák alakultak ki. Az adatokat böngészve községi szinten a legnagyobb gólyaállomány Csík­szent­si­mon­ban található, ahol – Csatószeggel együtt – összesen 82 pár költ. Ezt követi Homoródszentmárton község 73, majd Gyergyóalfalu 55 gólyapárral. Szintén jelentős gólyás település Csíkcsi­csó 44 párral, Csíkszentimre 35 párral, valamint Madéfalva 27 párral.
Ezeken belül általában azok a falurészek a legkedveltebbek, amelyek közel vannak a nagy kaszálórétekhez vagy a vizenyős területekhez.
Érdekes történeti változás, hogy az 1960-as évek első felmérése idején még Nagytusnádon volt a legtöbb költő gólyapár, míg a Gyergyó-vidéki településeken a 2000-es évek elején még településenként tíznél kevesebb fészket számoltak.
Az elmúlt években több száz gólyafiókát gyűrűztek meg a térségben, többek között Csík­szent­simonban, Ho­mo­ród­szent­pálon és Gyer­gyó­al­fa­luban. Ezek a jelölések segítenek követni a madarak életútját.
A gólyák tehát nemcsak kedves látványt jelentenek a falvak felett, hanem fontos üzenetet is hordoznak. Jelenlétük azt mutatja, hogy a táj még őrzi természetes értékeit. A Csíki-medence különleges földrajzi adottságai, a kaszálórétek és a hagyományos gazdálkodás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a vidék ma Európa egyik figyelemre méltó gólyaterülete. És amikor a madarak újra megérkeznek Afrikából, nemcsak a tavaszt hozzák magukkal, hanem azt a reményt is, hogy ez az élővilágban gazdag táj még sokáig otthont adhat nekik – fogalmazott Demeter László.