tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kedvenc
Bizonyára mindenkinek van kedvenc reklámja. Az enyém – így anyák napja táján – az a magyar csatornákon látható remekmű, amelyben egy fiatal nő egy magas konyhai hűtő előtt állva kifejti, hogy édesanyaként tudja, mi a fontos, a helyes és az egészséges a családja számára, majd elegáns mozdulattal kinyitja a hatalmas jégszekrény ajtaját, megmutatva, mi az, amit édesanyaként családjának biztosít, jól behűtve: valami üdítőitalt, amivel dugig van a hűtő minden polca, katonás rendben, színek szerint sorakoznak a polcokon. Nincs abban sem tej, sem felvágott, sem gyümölcs, sem tojás, sem sajtfélék, sem vaj, sem zöldségek, de még egy palack sör vagy bor sincs. S közben kifejti, hogy a gyermekei a narancs- és a citromízűt szeretik, férjének a kólaízűt pakolja fel, ő maga viszont a zérós terméket részesíti előnyben. S ráadásul a doboz is újrafelhasználható.
Nem tudom, milyen lehet a szóban forgó üdítő, mifelénk ugyanis nem lehet kapni – vagy legalábbis én még nem fedeztem fel egyik üzlet polcán sem. De várom a pillanatot, hogy megjelenjen, s asszonyaink jó édesanyaként jól bevásároljanak belőle, jól megtömjék vele a hűtőt. S elképzelem, hogy reggel felkelek, elcsenek a gyermekeknek szánt citrom- vagy narancsízűből egy dobozzal, éhomra benyakalom, kiváltva az egészségtelen kávét. Délben a kólaízűt kapnám ki a hűtőből, ugyanis az egy férfiasan tartalmas dolog lehet, ha már a gondos édesanya az urának szánta, este pedig – nehogy megfeküdje a gyomrom: hat óra előtt! – belövök egy zéróst. S közben nem fogy sem a konyhai gáz, nem fogyaszt villanyt a mikrohullámú sütő, s nem kell elmosogatni „fogyasztás” után.
Csak azt nem tudom, hogyan lesz képes átállni majd a szomszédom, aki kemény fizikai munkával keresi kenyerét, miként tud majd lemondani a szalonnáról, a húsról, a jó gazdag levesről, a kupicányi szív- és gyomorerősítőről vagy munka után a pohár sörről. S képzelem, milyen gondos feleségnek titulálná – s még milyen jelzőkkel látná el asszonyát –, ha tízóraira egy kólaízű valamit pakolna neki, vagy munka után a hűtőben színes üdítősdobozokat találna. Gyanítom, hogy nem törődne a feministák érzelmeivel és meglehetősen nagy patáliát csapna.
Ma a média világában az embereket egyre erősebb ingerek kell érjék, hogy felkapják valamire a fejüket. Így van ez a fenti reklámmal is. A jelek szerint jól végezték dolgukat az általam gügyének tartott reklám készítői, ugyanis jómagam is felkaptam rá a fejem. S mondjuk, nem a konyhai hűtőt, de egy kisebb italhűtőt berendeznék a gondos édesanya által javasolt nedűkkel.
Sajnos hamar lekerül a legkedvencebb reklám listájáról a fenti, ugyanis egy kétbetűs, f-fel kezdődő kozmetikummárka soft jelzővel ellátva viszi a prímet most nálam: csak azon csodálkozom, a reklámszöveget felolvasó fiatalember hogy nem röhögte el magát közben?
De van hazai kedvencem is: a trójai fából készült négylábú nevét viselő gyorsétkezdei műintézmény fast foodként határozza meg önmagát, összeolvasva pedig ugyancsak vicces, de szeméremsértő dolog sül ki belőle…
Sarány István
_web.JPG)
