borús égbolt
Kapa és nyelv
Elverte a jég a veteményest – erről is szóltak a hírek az elmúlt napokban. Sokan a közösségi oldalakon osztották meg fényképeiket a jégeső okozta pusztításról. Az egyik beszámoló alatt ez állt: „Ezért nem veteményezek semmit, mert a jég úgyis elveri. Nincs értelme dolgozni.” Utóbbi mondat gyakran hangzik el sokak szájából, különösen, ha a mezőgazdaságról van szó. Őszintén szólva, meg is értem a gazdákat, hiszen a verejtékes és költséges munkával előállított termékeket gyakran mindössze néhány baniért vásárolják fel tőlük a multik és hasonló (gazember) társaik. Mindezek ellenére nem kellene lemondanunk a ház körüli veteményezésről. Azt látom, ebben a témában is megosztott a társadalmunk. Ugye, emlékszünk? Oltottak és oltatlanok. Most is így van: kertészkedők és nem kertészkedők.
Megfigyelhető az a trend, miszerint a városi elit is igyekszik a közeli településeken néhány paradicsompalántát, uborkát, salátát és retket ültetni. Sokan rá is jöttek az elmúlt időkben, hogy ez nem is olyan olcsó szórakozás hülye gyerekeknek, és amellett, hogy egészséges falatok kerülnek az asztalra, a kertben végzett mozgás is jótékony hatású. Ugyanakkor észlelhető az is, hogy sokan lemondanak a ház körüli veteményezésről. Még azok is, akik hosszú éveken keresztül termeltek ezt-azt. Szabadidőben bővelkedőktől is gyakran hallani: „azt a vajegy hagymát megveszem a bótba”. S mint minden esetben, ezúttal is valahol középen van az igazság. Aki a napi mókuskerékben kegyetlenül teper, annak nem biztos, hogy hétvégén éppen a gyomláláshoz van kedve, és az is igaz, hogy nem kell mindenki megtermelje az egész télire való zöldséget. Mindezek mellett egy a biztos! Ha veteményezünk, akkor azt is kockáztatjuk, hogy a termést elveri a jég vagy éppen kiszárad, de fő a bizakodás.
Gondoljunk csak bele, hányan nem születhettünk vagy születhetnének meg, ha szülők úgy gondolkodnak: nem vállalunk gyermeket, mert ha baleset éri, úgyis meghal. Vagy éppen miért eszünk, ha úgyis megéhezünk. Szóval, mielőtt az internet bugyraiban „igét hirdetünk”, és azzal együtt közösséget rothasztunk, előtte alaposan gondoljuk át mondandónkat. Vessünk, szórjunk jó magokat, ne csak a kertben!
Bíró István
