Az már-már köztudott, hogy kidolgozták a majdani nyugdíjtörvény tervezetét, s azt nyilvános vitára bocsátották. Nyomatékolandó, ha elfogadásra is kerül az év végéig, a hatályba léptetésére csak 2021 negyedik évnegyedétől kezdődően kerül majd sor. Addig a jelenlegi törvény az érvényes, s az menet közben akár módosulhat is. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy nemrégiben jelent meg a Hivatalos Közlönyben egy alkotmánybírósági döntés, aminek van némi köze a hazai nyugdíjrendszerhez, valamint egy törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a köznyugdíjrendszerre vonatkozó 2010/263-as törvényt. Élénk visszhangot váltott ki az Alkotmánybíróságnak a köznyugdíjtörvény, valamint a munkatörvénykönyv bizonyos előírásai kapcsán megfogalmazott alkotmányossági aggályokra vonatkozó június 5-i döntése. Nem térnénk ki a vaskos ügycsomóra, sem pedig az ugyancsak terjedelmes alkotmánybírósági döntésre. A lényeg az, hogy az Alkotmánybíróság helyet adott egy bukaresti hölgynek egy bírósági ügycsomó során megfogalmazott alkotmányossági aggályainak, amely szerint diszkriminálást jelent a nyugdíjazási korhatár közötti különbség a férfiak és a nők között. Következésképpen a nők is jogosultak kellene legyenek arra, hogy a 65. életévük betöltésekor kerüljön sor a munkaszerződésük felbontására, és ne a nyugdíjtörvényben előírt szabvány korhatár betöltésekor. Jó tudni, hogy az Alkotmánybíróság döntése csak annak a Hivatalos Közlönyben való megjelentetését követően válik hatályossá. A szóban forgó júniusi döntés a Hivatalos Közlöny július 24-i számában jelent meg, a 2018/387-es döntésről van szó. A munkatörvénykönyvvel van a gond A taláros testület a munkatörvénykönyv tekintetében adott helyet a sértett fél által megfogalmazott alkotmányossági aggályoknak, és megállapította, hogy a munkatörvénykönyvnek, az utólag módosított és kiegészített 2003/53-as törvénynek ama szakasza „hibádzik”, amely az egyéni munkaszerződés hivatalból történő megszüntetésére vonatkozik, nevezetesen az 56-os szakasz azon előírása, amikor együttesen teljesül a szabvány életkor betöltésére és a minimális hozzájárulási időtartamra vonatkozó feltétel. Ilyenképpen pedig a nyugdíjazási szabvány korhatár szintagmájának az alkalmazása nem szabadna kizárja a nőknek azt a lehetőséget, hogy kérelmezzék az egyéni munkaszerződés érvényességének meghosszabbítását, el egészen a 65. életév betöltéséig. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem adott helyet annak a kifogásnak, miszerint alkotmányellenes lenne a 2010/263-as törvény 53-a szakaszának előírása, miszerint a szabvány nyugdíjkorhatár a férfiak esetében 65 év, a nők esetében pedig 63 év, úgy, ahogy azt előírja a törvény 5-ös melléklete. Tehát ezek szerint a munkatörvénykönyv szóban forgó szakaszát kell olyképpen „finomítani”, hogy amennyiben az az egyéni munkaszerződéssel rendelkező női alkalmazott nem kíván nyugdíjba kerülni a szabvány korhatár betöltésének időpontjában, akkor ne szűnhessen meg hivatalból a munkaszerződése. Ebben az összefüggésben érdemes emlékeztetnünk arra is, hogy nemrégiben már megszületett egy olyan jogszabály, amely lehetővé teszi a köztisztviselői funkciókat betöltő hölgyek számára a szabvány korhatár betöltését követően is annak az adott funkciónak az ellátását, már amennyiben azt legalább 2 hónappal a szóban forgó korhatár betöltése előtt kérelmezi, és azt kedvezően véleményezi a munkáltatói jogkört ellátó hitelutalványozó. Újólag az I-es és II-es munkacsoportokról Az egykori I-es és II-es munkacsoportba besorolt alkalmazottak nyugdíjjogosultságai tekintetében utólag számos gond és probléma merült fel, s azokat a mindenkori kormányok megpróbálták valamiképpen helyreigazítani, illetve ilyen vonatkozású törvények elfogadására is sor került. Mindezek részmegoldásokat jelentettek, s továbbra is megmutatkozott az érintett nyugdíjasok részéről jogos elégedetlenség. A kiigazító, tisztázó jellegű legutóbbi jogszabályok között említhetjük a 2015/192-es vagy a 2016/155-ös törvényt. Utólag kiderült, hogy az egykoron a szóban forgó munkacsoportokba tartozó nyugdíjasok problémái csak részben oldódtak meg. Ezt tartotta szem előtt a múlt esztendő februárjában a kormánypárt egyik képviselője, Rosca Lucreția, aki törvényjavaslatot nyújtott be az egykori I-es és/vagy II-es munkacsoportban tevékenykedő, jelenleg nyugdíjas személyek éves nyugdíjpontjainak a megemelése érdekében. Törvényjavaslata jobbára technikai jellegű, de végső soron azt kellene eredményezze, hogy az az általa érintett nyugdíjasok juttatásai megemelkedjenek. Amúgy az általa beterjesztett törvénykezdeményezéssel annak idején a Grindeanu-kormány nem értett egyet, de ettől függetlenül annak megvitatására, illetve elfogadására sor került. Ha nem is simán, és mondjuk ezt annak okán, hogy a szenátusban a múlt esztendő júniusában elutasították, a képviselőházban végül is az idén, július 4-én megszavazták. A törvény, a 2018/221-es, a Hivatalos Közlöny július 27-i számában jelent meg. Hivatalból… Amint már arra utaltunk, jobbára technikai jellegű előírásokat tartalmaz ez a módosító és kiegészítő jellegű törvény. Az két különböző kategóriájú előírásokat tartalmaz: egyrészt olyanokat, amelyek azon személyekre vonatkoznak, akik ezentúl fogják kérelmezni nyugdíjazásukat, illetve nyugdíjjogosultságuk megállapítását, másrészt pedig egyes olyan nyugdíjas kategóriákat, akik jelenleg nyugdíjban részesülnek, de sor kerül jogosultságuk újraszámítására, összhangban a most megjelent törvény előírásaival. Ami feltétlenül hangsúlyozandó, az az, hogy az újraszámítással hivatalból kerül majd sor, egy éven belül, 2018. október 1-jétől számítva, azaz 2019. október 1-jéig. Az újraszámított jogosultságok viszont visszamenőlegesen folyósításra kerülnek, azaz 2018. október 1-jétől kezdődően. Az Országos Nyugdíjpénztár pontosításai szerint a mostani törvény előírásai nem vonatkoznak azokra, akiknek nyugdíjjogosultságait 2011. január 1-je előtt nyitották meg, de haszonélvezői voltak az évi átlagos nyugdíjpont megemelésének, összhangban a 2008/100-as és a 2008/209-es sürgősségi kormányrendelet, illetve a 2009/218-as törvény, valamint a 2010/263-as törvény 169-es szakasza előírásainak. Tovább azokra sem, akiknek nyugdíjjogosultságait 2011. január 1-je után állapították meg, de vonatkoztak rájuk az utólag megjelent 2016/155-ös törvény előírásai (a föld alatt tevékenykedő bányászokról, illetve az I-es és II-es sugárzási zónákban tevékenykedő személyekről van szó). És azokra sem, akik nyugdíjjogosultságát 2011. január 1-je után nyitották meg, de olyan különleges feltételekbe sorolt tevékenységeket fejtettek ki, amelyek másabbak, mint a 2010/263-as törvény 30-as szakasza 1-es bekezdésének a d), e) és f) pontjaiban felsoroltak. Végezetül, de nem utolsósorban: amint arról a törvény is rendelkezik, az újraszámításra hivatalból kerül sor, s az érintett/érdekelt nyugdíjasoknak majd postai úton kikézbesítik a vonatkozó döntést. Következésképpen nem kell kérést benyújtani és értelme sincs semminemű közbenjárásnak vagy esetleges sürgetésnek. Hecser Zoltán