erős felhőzet
kevés felhő
Jön Ferenc pápa?
A múlt hétvégén röppent fel a hír, hogy 2019-ben Romániába látogat Őszentsége, a római pápa. Az alig négy hónapja – 2018. január 29. óta – hivatalban lévő Dăncilă miniszterelnök asszony gyorsan el is nyilatkozta magát, elmondta a sajtónak, hogy látogatása alkalmával mit vitt a római katolikus egyház fejének, s ő mit vehetett át személyes ajándékként a pápától.
És azt is, hogy országunkba látogat.
Nem értékes, jobbára szimbolikus tárgyak cserélnek ilyenkor gazdák, amelyekről aztán nem sok szó esik. Bizonyára létezik írott és íratlan protokoll erre, valami rendje van, hiszen hivatkozott a pápai kertre is, ahová elültetik a világi vezetőktől, a hívektől vagy a tisztelőktől származó gyümölcsfacsemetéket. Olyasmi is kihallatszott, hogy 2019 első felében jönne a Szentatya. Aztán nemsokára az elnöki hivatal és a Vatikán pontosított, hogy ez nem így van, a meglátogatandó ország elnökének adminisztrációja és a pápai állam külkapcsolatokért felelős irodája egyazon időben teszi közzé a látogatás tényét, annak időpontját és helyszínét. Valami protokolláris baki történt…
Hétvégén jók az ilyen esetek, hiszen elcsámcsog rajtuk az éhes és nagyigényű, gyorshatású elektronikus média, aztán visszazuhanunk a hétköznapba, amikor a többi esemény mindjárt elnyomja az ilyen híreket. De utórezgések azért mutatkoznak.
Emlékszem, hogy a kilencvenes évek legelején, amikor II. János Pál Magyarországra jött, milyen nagy elvárásokkal voltunk iránta. Azt reméltük, hogy rendeződnek majd az Gyulafehérvári Főegyházmegye körüli gondok, visszakerülnek az elkobzott vagyontárgyak, és magyar papok misézhetnek a következő időkben a moldvai csángók római katolikus egyházközségeiben. Akkor azonban nem jött fel igazán a magyarok csillaga a vatikáni égen, hiába volt oly erős a magyar–lengyel barátság, az egyház érdeke felülírta azt. De néhány év múlva – 1996-ban, a millecentenárium évében, amikor ezeréves volt a Pannonhalmi Apátság – ismét élénken követtük a pápa Magyarhonban tett vizitjét. Amikor aztán 1999-ben Romániába is eljutott, elég nagy volt a felhördülés, hiszen nem lépte át a Kárpátokot, jobbára a görögkeletiekhez közeledett és a missziós területhez, amely Ó-Románia területén működik a bukaresti és a jászvásári kerületekben. A görögkatolikusok sem voltak túl boldogak ettől, hiszen az ő felekezetük is másodrangú, és ugyancsak hátrányos megkülönböztetésekben van részük a visszaszolgáltatások terén.
Az utóbbi másfél évtizedben azonban komoly változások következtek be a világpolitikában. Egy teljesen más vallás, Európától és a keresztény eszméktől távol álló emberek milliói érkeztek az öreg kontinensre, akiknek csak töredéke hajlandó észlelni az evangélium üzenetét. A kétezer éves katolicizmus ma már nem engedhetné meg magának, hogy óvatosan és cselekvőképességét korlátozva, bölcsnek hitt megfontolások mentén működjék hívei körében.
Nagy az elvárás a csíksomlyói búcsú kapcsán is, hiszen Szent Péter utódai soha nem tisztelték meg látogatásukkal a Szűzanya itteni kegyhelyét, Gyulafehérvár, Balázsfalva is bölcs döntésre és pápai áldásra vár. Latin származású a pápa, kíváncsian várjuk, hogy mire vállalkozik az első-, a másod- meg a sokadrendű hívek körében. Merem állítani, hogy igencsak komoly, az évszázadot és a harmadik évezred hajnali nyitását befolyásoló esemény lehet a Jorge Mario Bergoglióval, Őszentségével, a Ferenc pápával való találkozás a Somlyói-nyeregben.
Az idelátogatás elmaradása pedig ismét árnyékot vethet a lelkünkre. Imádkozzunk e búcsús időszakban a legfelső egyházi és állami vezetők és mindenki elméjéért, a hit kiteljesedéséért, a kiáradó kegyelem minket is érintő áldásáért.
Simó Márton
-min.jpg)
