borús égbolt
enyhe havazás
Johannis feladatairól
A nagy meleg és az időközben a jelen rétegeire rárakódó újabb és újabb történések elhomályosították ugyan Johannis múltkori gesztusát, amikor alkotmányossági kifogást emelt az új közigazgatási törvénykönyv ellen. Most már a külföldről hazatérő vendégmunkás-tüntetőket brutálisan szétverő karhatalom akasztja ki, talán a nyugdíjak körüli hercehurca is. Magyarázatot kér az elnök, és vár. Több mint bizonyos, hogy ezek a vagdalkozások már a közeledő választások előjelei, hiszen az elnök június 23-án bejelentette, indulni szeretne egy újabb mandátumért. Hogy aztán miféle kampányfogásokra lesz képes, az még a jövő zenéje. Amíg idehaza – én a Székelyföld belsejére gondolok – teljesen lefoglalnak minket a különböző falunapok és búcsúk, a falutalálkozók és tűzoltóversenyek, ezalatt másutt azért zajlanak még egyebek is az országban. A vendégmunkások tüntetése csak egy mozzanat. Egyébként mind követelhetik, hogy itt is legyen olyan, mint odakint, az egyhamar nem fog bekövetkezni, mert idehaza minimálbéren tartják a dolgozót, komoly zsoldban az apparatcsikot, a versenyszféra csúcsvezetése, az offshore-paradicsomokban dőzsölő elit meg köszöni szépen. Hogy kinek lenne érdeke a nép boldogítása s a törődés azzal, hogy mindenkinek jusson olyan nyolcszáz eurónyi nettó, amelyből normálisan lehet élni, azt nem tudni. Kaparja ki mindenki magának a gesztenyét!
Ami viszont Johannisnak nem érte el az ingerküszöbét ebben a show-műsorban, az az olyan feliratok eltüntetése, amelyek borzolhatják a többség idegeit, s félrevezetik az idetévedő turistákat. Szeben megye és Nagyszeben városa – némi történelmi előzmények, no meg egy korábbi megfelelési kényszer okán – tele van tűzdelve német feliratokkal. Ha jövünk-megyünk a megyében, mindjárt látjuk, ha ugyan visszafogottan is, hogy itt jelen vannak mindenfelé az egykor itt lakott, város- és országépítő, a magyar királyok által idetelepített derék szászok kézjegyei. A román stíl, a gótika, a barokk nem képzelhető el mifelénk nélkülük. Viszont nehezen minősíthető brutál-nacionalista szemszögből, hogy a valaha létezett kultúra emlékeit próbálják hangsúlyozni egyesek. Minek? Vajon miért teszik? Vajon mi a magyarázata annak, hogy a 23 tagú szebeni városi tanács tagjai közül – a nevük alapján – 11-en nem tartoznak a többség soraiba, talán az ideiglenes polgármester sem, hiszen német vagy magyar származásúaknak tűnnek. Hadd ne nézzük csak, hogy milyenek a városban a nemzetiségi arányok, ne nagyon hangoztassuk, hogy e két etnikum tagjaiból alig-alig lehetne manapság létrehozni egy valamire való községet, gyülekezetet, evangélikus, református vagy római katolikus hívekkel, amelyekben kizárólag magyarul vagy németül kellene tartani a szertartásokat. Az viszont fontos lehetne, a körmére kellene nézni a népnek is, aki megválasztotta ezeket a tisztségviselőket. Szóval, igazi szászos precizitással törekedni kellene arra, hogy eme áldatlan állapot megszűnjék. A honosított barbárok, majd a janicsárok, meg mindenféle zsoldosok és renegátok is derekasan részt vettek anno a véreik ellen folytatott hadviselésben.
Szóval lenne, s lesz tennivaló a saját háztájon. Talán el is végzi, mert a második mandátum megszerzése mindennél fontosabb, gondolom én, ha már belevágott, így demonstrálhatja igazát és fenntarthatja önnön védettségét. Amiről viszont nagyon keveset beszélünk, s ami nyilvánvaló: ebben az országban mindennél fontosabb, mindennél előrébb való a politikai osztály élete, az a show, amelyet fenntart a rendszer, hogy igazolja önnön fontosságát. Kívülről is izgalmas ez az „adás”, tán interaktív is, de a beavatkozást a rendszer végzi, amikor hazamerészkedünk tiltakozni, tüntetni, hogy itt bent is legyen tágasabb, hogy valóban kék legyen az ég és élvezhető a napsütés, meg az egyszeri élet minden velejárója. Mi, az alattvalók nem tudunk változtatni az „adáson”, legfennebb lelépünk, s ha visszajövünk a terekre tüntetni, akkor jól elverik rajtunk a port az univerzum e beszűkült bugyrában.
Simó Márton
-min.jpg)