borús égbolt
Jézus szenvedéstörténete: Hagyományőrző unitárius lelkészek
A két Homoródmentén jelenleg és korábban szolgáló unitárius lelkészek egy csoportja és a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség kórusa nagycsütörtökön a székelykeresztúri unitárius templomban, nagypénteken a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius templomban adta elő Jézus szenvedéstörténetét. Karmester Tódor Éva ének- és zenetanár, énekvezér volt.
A passió előadói. Átörökített hagyomány fotó: Simó Márton
Hasonlóan a korábbi évekhez, a „műkedvelő lelkészek” a Passió Péterffy Gyula (1909–1979) teológiai zenetanár által átírt és megzenésített változatát adják elő. Péterffy Gyula az 1957-ben megjelent mű kidolgozásánál a több száz éves hagyományhoz ragaszkodott. Szövegét a négy evangélium alapján rövidebb, egységes és összefüggő formában dr. Erdő János (1913–1996) és Lőrinczi László (1898–1981) állította össze. Zenei részét az ősi melódia megtartásával szóló előadásra vagy 15-20 személy közreműködésével való előadásra dolgozta fel. Előadása történhet orgona- vagy harmóniumkísérettel, illetve kíséret nélkül is. Több énekessel való előadásánál a megszemélyesítő szerepeket, mint: Jézus, Elbeszélő evangélista (Narrátor), Péter, Júdás, Főpap, Pilátus és Százados, külön-külön személy, míg a tömeget háromszólamú férfikar énekli. A passiót rövid orgonaelőjáték és bevezető kar előzi meg. Ilyen eltérés a régitől még a korál-betét és a befejező kar.
Az unitárius passió jelentősége az utóbbi időben mindinkább előtérbe került. Neves zenetörténészek, mint Bárdos Kornél és Csomasz Tóth Kálmán több mint évtizedes munkát fordítottak a passió tanulmányozására. Az unitárius passiónál éppen azt értékelik, hogy az a középkorból örökölt gregorián korális dallam-hagyományt őrzi, ami Európában egyedülálló jelenség. Érthető, hiszen ha bizonyos szertartások időnként a fejlődés és tisztább felfogás következtében át is alakultak, a passióéneklés nagypénteki szertartásunk mindmáig élő szokásgyakorlata maradt.
A gyülekezeteink mindig szerették, és ma is szeretik hallgatni a passiót. Az udvarhelyszéki, illetve a két Homoródmentén szolgáló unitárius lelkészek is a hagyomány fenntartására törekednek. A nagyhéten most csak Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen énekelték, az a tervük, hogy hasonlóan a korábbi évekhez, a jövőben majd falusi gyülekezetekbe is elviszik ezt a különleges és művészi igénnyel előkészített Péterffy Gyula-féle átdolgozást, amely jelentős értéket képvisel mind a Magyar Unitárius Egyházban, mind a teljes Kárpát-medence vallásos hagyományrendszerében.
A passió előadói. Átörökített hagyomány fotó: Simó Márton
Hasonlóan a korábbi évekhez, a „műkedvelő lelkészek” a Passió Péterffy Gyula (1909–1979) teológiai zenetanár által átírt és megzenésített változatát adják elő. Péterffy Gyula az 1957-ben megjelent mű kidolgozásánál a több száz éves hagyományhoz ragaszkodott. Szövegét a négy evangélium alapján rövidebb, egységes és összefüggő formában dr. Erdő János (1913–1996) és Lőrinczi László (1898–1981) állította össze. Zenei részét az ősi melódia megtartásával szóló előadásra vagy 15-20 személy közreműködésével való előadásra dolgozta fel. Előadása történhet orgona- vagy harmóniumkísérettel, illetve kíséret nélkül is. Több énekessel való előadásánál a megszemélyesítő szerepeket, mint: Jézus, Elbeszélő evangélista (Narrátor), Péter, Júdás, Főpap, Pilátus és Százados, külön-külön személy, míg a tömeget háromszólamú férfikar énekli. A passiót rövid orgonaelőjáték és bevezető kar előzi meg. Ilyen eltérés a régitől még a korál-betét és a befejező kar.
Az unitárius passió jelentősége az utóbbi időben mindinkább előtérbe került. Neves zenetörténészek, mint Bárdos Kornél és Csomasz Tóth Kálmán több mint évtizedes munkát fordítottak a passió tanulmányozására. Az unitárius passiónál éppen azt értékelik, hogy az a középkorból örökölt gregorián korális dallam-hagyományt őrzi, ami Európában egyedülálló jelenség. Érthető, hiszen ha bizonyos szertartások időnként a fejlődés és tisztább felfogás következtében át is alakultak, a passióéneklés nagypénteki szertartásunk mindmáig élő szokásgyakorlata maradt.
A gyülekezeteink mindig szerették, és ma is szeretik hallgatni a passiót. Az udvarhelyszéki, illetve a két Homoródmentén szolgáló unitárius lelkészek is a hagyomány fenntartására törekednek. A nagyhéten most csak Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen énekelték, az a tervük, hogy hasonlóan a korábbi évekhez, a jövőben majd falusi gyülekezetekbe is elviszik ezt a különleges és művészi igénnyel előkészített Péterffy Gyula-féle átdolgozást, amely jelentős értéket képvisel mind a Magyar Unitárius Egyházban, mind a teljes Kárpát-medence vallásos hagyományrendszerében.
Simó Márton
