Jézus szenvedéséről bűnösök, emlékezzünk! / Fájdalmas szent Anyjával halálán keseregjünk. / Szánakozva és zokogva, fohászkodva / Szent keresztútra menjünk – így szól az egyik keresztúti ájtatosság bevezető éneke. Csíksomlyón hagyománya van a misztériumjátékoknak, a ferences szerzetesek alapította iskolában tanuló diákok már az 1700-as években a nagyobb ünnepeken és zarándoklatok idején Jézus Krisztus szenvedéstörténetére dramatikus játékokkal emlékeztették a híveket. Később a történelem viharai miatt feledésbe merült a hagyomány. 1946-ban volt egy próbálkozás, amikor Munkácsy Mihály híres trilógiáját elevenítették fel némajátékkal. Aztán 1996-ban helyi fiatalok vitték színre ismét a szenvedéstörténetet. 

– Hagyományéltető szándékkal újítottuk fel a csík­som­lyói passiójátékot. 1993-ban meghívást kapott a ferences rend a sommersdorfi Europassió Kongresszusra, amelyen végül én vettem részt. Akkor döbbentem rá arra, hogy mi nem is tudjuk, itthon milyen értékeink vannak, miközben külföldön tudják. Amikor hazajöttem Németországból, akkor elkezdtem kutatni, de kellett három év, hogy megnézzem, milyenek is voltak a 18. században a csíksomlyói passiójátékok. Elmentem a múzeumhoz, ahol Muckenhaupt Erzsébet muzeológus segített felkutatni a passiójátszás történetét. Akkor találkoztam azzal, hogy az 1940-es években Munkácsy Mihály festménye alapján is volt itt passió-élőkép – részletezte érdeklődésünkre Svella Adél, a jelenlegi passiójáték rendező-koreográfusa, mondván, a 18. századi passiójátékok archaikus nyelvezetűek, és bemutatásuk sok időt vett volna igénybe, ezért a felújításukkor a zenés-táncos pantomimjáték mellett döntött.

– Bíztam abban, hogy a mozgás, a zene varázsa és ereje által sokkal többet tudunk nyújtani a közönségnek, mint a szó révén. 1996-ban mutattuk be a passiójátékunkat. ’97-ben eljött Csíksomlyóra az Europassió képviselete, mert nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mit sikerült három év után kivitelezni. Megdöbbentve látták, hogy Csíksomlyón, Európa legkeletibb katolikus helységében milyen passiót mutatunk be, és szavak nélkül mindent megértettek. ’97-ben egy hónapos turnéra hívtak Nyugat-Európába, így a csíksomlyói passiójátékot el tudtuk vinni Ausztriába, Németországba és Hollandiába is.

2024-ben ismét eljön az Europassió képviselete, és Európa 16 országából érkeznek passiócsoportok Csíksomlyóra, ugyanis június 6–9. között a kegyhelyen szervezik az Európassió Kongresszust.
– Nagy lehetőség és megtiszteltetés, hogy Csíksomlyó adhat otthont az Europassió Kongresszusnak. Többek között Spanyolországból, Olaszországból, Lengyelországból fognak idejönni, hogy megtekintsék a csíksomlyói passiójátékot. Ez alkalom arra is, hogy be tudjuk mutatni saját értékeinket, kultúránkat, hitvilágunkat és természeti szépségeinket – tette hozzá Svella Adél.

Oláh-Bányay Iringó 1996-ban, 14 évesen kezdett játszani a misztériumjátékban, ma már ő és Görbe Kinga a Csíksomlyói Passió csoport vezetője. 1996-tól 2006-ig évente a húsvétot megelőző virágvasárnap a kegytemplom előtti téren és pünkösdkor a Hármashalom-oltárnál mutatták be a misztériumjátékot. A csoport működésében 2006-ban törés következett be, hiszen sokan más városokban tanultak, nehéz volt részt venni a próbákon, így tíz évig nem vitték színre a szenvedéstörténetet.

– A 20 éves évfordulón úgy döntöttünk, ismét bemutatjuk a passiót, de csak virágvasárnap. Jót tett a csoportnak a törés, visszataláltunk egymáshoz, és ezáltal a korábbinál erősebb mag született. A kihagyás után mindenki szívvel-lélekkel jött, nem volt kényszerű megjelenni a próbákon – mondta a csoportvezető.

A 65 fős csoport számára a passiójáték bemutatása és üzenetének átadása felelősség. Éppen ezért a lehető leghitelesebben próbálják eljuttatni évről évre a kegyhelyen összegyűlt több száz nézőhöz.
– Egyre nagyobb és hangsúlyosabb üzenete van a passiójátékunknak, és bizonyára mindez a stresszes, rohamosan fejlődő világnak is betudható. A mindennapokban nagyon sokan elveszítik a hitüket a stressz, a megfelelési kényszer, a rohanás kényszere, illetve a mindenhol jelen kell lenni kényszere miatt. A passiójátékunknak az is a célja, hogy kapaszkodót és erőt nyújtsunk azoknak, akik picit eltévedtek, és nem találják a visszautat magukhoz. Jézus kínszenvedése sokakat ráébreszthet arra, hogy van remény, illetve hinni kell a jobb világban – hangsúlyozta Oláh-Bányay Iringó, akit arról is kérdeztük, mit jelent Mária karakterét játszani az előadásban. – Amíg nagyon fiatal voltam, addig egy szerep volt. Próbáltam átélni, megpróbáltam kihozni magamból a maximumot, de csak a gyermekeim születése után éreztem magaménak a szerepet. Igazából akkor tudtam megtapasztalni, milyen egy anyának látni a szenvedő gyermekét, ne adj’ isten a halálát. Évről évre sokkal többet sírok az előadás alatt, és ugyanezt látom a társaimon is – mutatott rá a passió csoportvezetője.

Kimondják fölötte az ítéletet, noha nem úgy, mint Jézust, de megostorozzák, tövissel koronázzák, és hordozza a keresztet egészen a képzeletbeli Golgotáig. Ő a csobotfalvi származású, Sepsiszentgyörgyön élő Salamon László, aki 28 éve Jézus Krisztust alakítja a passiójátékban.

– Ketten pályáztunk annak idején erre a szerepre, sokat próbáltunk, gyakoroltunk, majd a tanárok engem választottak. Örülök, hogy játszhatom, de egyben felelősség is, hiszen a hétköznapokban is hiteles keresztényként kell élni, a nehézségeket vállalva evangelizálni kell. Különben ezt mindannyiunktól elvárja az Úr – hangsúlyozta Salamon László, aki az elmúlt évtizedekben gyakran a csíki zord időjárás közepette is vállalata a szerepet, és hisz abban, hogy ha jó szándékért felajánlja a passiót a Jóistennek, kérése meghallgatásra talál. – Ha felajánlunk egy imát, szentmisét, böjtöt vagy a passiójátékunkat Istennek, akár háborúkat állíthatunk le, életeket menthetünk, vagy éppen visszanyerhetjük az egészségünket. Lehet, hogy egyszeri ima, böjt stb. által nem, de nagyon fontos a kitartás.
Az olykor durva jelenetek láttán a kegytemplom előtti téren összegyűlt több száz néző időnként könnyezve nézi a passiót, melynek üzenete talán ilyenkor célba ér. 

„Értünk megfeszült Jézus, kérünk, hogy sebeidet / Mutasd be szent Atyádnak értünk szenvedésedet, / Hogy sebeid, vércseppjeid, gyötrelmeid / Eszközöljék üdvünket – így zárul az első sorokban idézett keresztúti ájtatosság. Húsvét közeleg, mindannyiunknak megvan a maga keresztje és keresztútja. Napjaink zűrzavaros világában csüggedtségünkben mielőtt feladnánk a reményt, csengjen fülünkben az ének utolsó sora, és azt is tudatosíthatjuk, hogy a saját (testi és lelki) sebeink, vércseppjeink, gyötrelmeink üdvünket szolgálják és személyiségünket erősítik, ezáltal lehet még szebb jövőnk.