Játékszabály
Újból menet közben változnak a játékszabályok: mégis kinevezhetik igazgatónak vagy aligazgatónak a főtanfelügyelők az igazgatói versenyvizsgán meg nem jelent vagy elégtelen minősítést kapott, de korábban vezető tisztséget betöltő pedagógusokat. Bizonyára így akarta feloldani az új kormány új tanügyminisztere a számos iskolában felerősödött konfliktust az iskola tantestülete és a tanfelügyelőség között, ugyanis az iskolák egy részében a pedagógusok közössége a vizsgán meg nem jelent vagy azon megbukott intézményvezetőket javasolta a betöltetlenül maradt igazgatói tisztségre. Első látásra a minisztérium meghátrált a népakarat előtt, holott bizonyára csak arról van szó, hogy már lasszóval sem tudnak tanév közben intézményvezetőt toborozni, a potenciális jelöltek vonakodnak attól, hogy újabb és újabb méltánytalan megaláztatásnak tegyék ki őket, s a nyakukba vegyék tanév közepén egy bal lábbal indult iskolai évben egy-egy felbolydult oktatási intézmény gondjait. Főként azt követően, hogy új kormány alakult, új miniszterrel az oktatási tárca élén, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden eddigi tanügyminiszter fenekestől fordította fel a reform nevében az oktatási rendszer békéjét, anélkül azonban, hogy lényegi reformot hajtott volna végre. Ugyanis maradt a zsúfolt tanterv, amely nem tart lépést az idők egyre gyorsabb tempójú változásával, a gyermekek érdeklődési körének és készségeinek alakulásával, s a kapott tudás nem felel rá a kor követelményeire.
Az oktatási rendszer egyik ismérve a kiszámíthatóság kellene legyen: a szülőnek, diáknak és pedagógusnak egyaránt tudnia kellene legalább négyéves ciklusokra előre; hogy a gyermek mikor és miként kerül az óvodába; onnan hogyan és mikor lépik az előkészítő osztályba – amely a maga rendjén az óvoda vagy iskola része; hogy miként iratkozhat elemibe, az általános iskola felső tagozatába; hogy a felső tagozat elvégeztével milyen tárgyakból kell záróvizsgázzon, s azt hogyan és kik minősítik; hogy miként zajlik a felvételi a szakiskolába vagy a középiskola gimnáziumi vagy szakosztályaiba; hogy mikor, miből lesz érettségi vizsga és az hogyan zajlik… S hosszan folytathatnánk a kérdések sorát. Például miért van az, hogy a lányok – életkori sajátosságaiknál fogva – előnyben vannak a nyolcadik végi záróvizsgán a fiúkkal szemben, így az elit iskolák nagymértékben elnőiesednek, maga után vonva a felsőoktatás elnőiesedését, s aminek következménye a maga rendjén, hogy több lesz a diplomás lány, mint fiú, sok diplomás lánynak pedig nem jut tudásszintben, képesítésben, társadalmi státusban hozzá méltó partner.
Látszólag elkalandoztam a témától, de csupán azt akartam érzékeltetni, hogy a tanügyérek pillanatnyi, hirtelen felindulásból vagy politikai érdekből hozott döntéseinek hosszú távú, visszafordíthatatlan hatásai vannak, viszont senki nem akar számolni ezekkel a hatásokkal.
A sok keserű pirulát fizetésemeléssel édesíti az új kormányzat. A pedagógusok azonban emlékeznek még arra, hogy a korábbi béremeléseknek a bíróságokon szereztek érvényt…
A jelek szerint a kiszámíthatóságra, tervezhetőségre még várnunk kell. Addig is vigasztalódhatunk azzal, hogy pár megalázott intézményvezető elégtételt nyerhet. Feltéve, ha a tanfelügyelőség már be nem töltötte másokkal a korábban üresen maradt igazgatói és aligazgatói állásokat.
Sarány István