A gyimesi mondás szerint „írva szép a hímes tojás”. Méltán született meg náluk ez a bölcselet, ugyanis a húsvéti tojásírás hagyománya a Gyimesekben még ma is él. Több mint kétszáz tojásminta ismert, az írás művészete pedig anyáról lányra öröklődik át. Bár Csíkszeredában és környékén kevesen rendelkeznek a tojásírás tudományával, aki a hagyományt tiszteli, annak eredeti hímes tojás kerül az asztalára húsvétkor, amit ha nem tud előállítani, akkor megvásárol. A hagyomány művelőivel Barabás Emőke beszélgetett. Kesicével írják a mintát a tojásra Megyénkben a Gyimesekben maradt fenn leginkább a húsvéti tojásírás hagyománya, ahol a népi tudás generációról generációra száll, szokás ugyanis, hogy nagypénteken összeülnek a család asszony tagjai a szomszédokkal, barátokkal, és kalákában írják meg az ünnep díszeit. Az idősebbek eladásra is több száz tojást hímeznek, a szépet ugyanis mindenki szereti, így napjainkban is nagyon kelendő a gyimesi írott tojás. A tojásírás művészete André Irénke a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Intézet néprajz szakos hallgatója, aki a gyimesi hagyományos népi tudást kutatja. Lapunknak elmondta: a tojásírás művészetét nagymamájától tanulta, aki híres kézművesasszony volt. – Nagypénteken mindig összeültünk – nagymamám, édesanyám, én és még néhány asszony a családból, a szomszédból, és megírtuk a húsvéti piros tojásokat. Először csak figyeltem, majd ellestem ennek tudományát, aztán én magam is művelője lettem – emlékszik Irénke. Hozzátette: a legszebb tojást a lányok a kedvesüknek írják, s locsoláskor oda is ajándékozzák neki. Szakszóval tudástranszfernek nevezzük a tojásfestés hagyományának átörökítési módját. Irénke azt is elmondta, hogy a tojások mintájának több nagyobb csoportja különböztethető meg. Vannak szerszámábrázoláshoz kötődő minták, mint ekevas, gereblye, továbbá a nap, hold, csillagok az élet körforgását ábrázolják, illetve vannak a növény, és állatábrázolások, valamint a hitvilággal és hiedelmvilággal kapcsolatos szimbólumok is, mint az ördögtérde vagy keresztes minták. A környezet hatására alakultak ki ezek a motívumkincsek egyrészt a fizikai világban létező tárgyakhoz, élőlényekhez, másrészt a hiedelmvilághoz kapcsolódva. – Manapság nem tudatosan választják ezeket a mintákat, hanem a legtetszetősebbeket használják szívesen, ilyen például a töltött rózsa, csillag, szilvamag, cserelapi, pillangós, kankós, esernyős, de megannyi más minta is – jegyezte meg a néprajz szakos hallgató. A néhány éve elhunyt Antalné Tankó Mária gyimesbükki tanítónő, aki a Gyimes-völgyi írott tojásokat gyűjtötte és kutatta, 216 tojásmintát különböztetett meg. Füzetbe rögzítette ezeket, amely máig megtekinthető a gyimesbükki szobának berendezett helyiségben az általa összegyűjtött festett bútorok, szőttesek, férfi és női viseletdarabok, valamint a szövés-fonás eszközei, fa-, fém- és cserépedények és csángó receptek társaságában. Antal Mária az Erdélyi Múzeum-Egyesület által kiadott feljegyzéseiben így írja le a tojásfestés folyamatát: „A kesice elkészítése után az írásra használt méhviasz megolvasztására egy vagy több kis fémedényt (pl. cipőkrémesdoboz fedelét) vagy kis cserépedényt melegítünk át, bennük a kesicék fejével. A megolvadt viaszba egy kis kormot keverünk, hogy az írás szürke nyomát munka közben szemmel tudjuk tartani. Az írás úgy történik, hogy a tojást bal kézbe vesszük és jobb kézzel írni kezdjük a hímet, a hímeket. Először a tojás felületét beosztjuk: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezekre merőlegesen, mint az egyenlítő a földgömbön, egy vonallal összesen nyolc háromszöghöz hasonló félcikkre osztjuk. Vannak olyan hímek, amelyeket további vonalakkal tizenhat mezőre kell osztani, nagy ritkán viszont van néhány olyan hím is (pl. a vesztett utas), amely beosztást egyáltalán nem igényel. Az írás befejezése után a tojások számára festőt készítünk. Régen növényi festékeket használtak, ma már bolti festéket vásárolunk és a tasakjára írt utasítás szerint a tojások számának megfelelő nagyságú edényben készítjük el. A tojásokat beletesszük és kellő ideig benne hagyjuk, közben néhányszor megforgatjuk. A festék a viasszal írt hímeket kivéve a tojások felületét pirosra festi. A festékből kivéve a tojásokat megszárítjuk, és meleg, puha ronggyal áttöröljük. A törlés eltávolítja a viaszt, és az írások a tojás felületén fehéren maradnak. Egy kis szalonnával átdörzsölve, a tojások fényesebbek lesznek, de utána a fölösleges zsiradékot le kell törölni róluk.” André Irénke lapunknak elmondta: 2016 óta Gyimesbükkben tojásíró versenyt is szerveznek, a versenyen a legtehetségesebb tojásdíszítők öt írott tojást mutatnak be, melyet szakértők értékelnek és díjaznak. Gyimesfelsőlokon szombaton a kultúr­otthonban az elmúlt két évben tojásírást szerveztek, majd virágvasárnap vásárt is tartottak, ahol az érdeklődők megvásárolhatták a szebbnél szebb írott tojásokat. A locsolás hagyománya André Irénke szerint a locsolás hagyománya most éli reneszánszát a gyimesi falvakban. – A gyimesi települések táncosai és zenészei bandába verődve látogatják meg húsvéthétfőn az ismerős lányokat – mondja büszkén a gyimesközéploki lány. – Énekelnek, zenélnek, s meg is táncoltatják a ház szép leányát, leányait, persze a locsolás is hagyományosan egy vödör vízzel történik. Gyermekkoromban húsvétvasárnap mindig piros tojással mosakodtunk. Édesanyám azt mondta, hogy ettől egész évben virulni fogunk, s pirospozsgás lesz az arcunk. Persze, másnap jöttek a locsolók, s akkorra is szépnek kellett lenni, ez a szokás egy termékenységvarázsló rítus is volt. Hozzáfűzte: akkoriban a locsolás után megmaradt piros tojásokkal másnap az udvaron a zöld fűben is játszhattak, a húsvét féltve őrzött kincse tehát gyermekjátékká vált.

Az idősek átadják tudásukat a fiataloknak                                                                                Fotók: László F. Csaba

A gyimesi hímes tojás értéke környékünkön Csíkszeredában kevesen írnak tojást, de a hagyománytisztelők mindenképp beszerzik valahonnan a piros hímes tojásokat, mások pedig színes bolti festéket használnak, vagy a harisnyás módszert választják, mely által növényi minták kerülnek a húsvét díszeire. Ungurán Margit, André Irénke nagynénje 1980-ban költözött férjével Gyimesből Csíkszeredába, elmondása szerint azóta is ápolja a gyimesi hagyományokat, hiszen minden húsvétkor több száz tojást ír a barátoknak, ismerősöknek, szomszédoknak. Mint mondta: édesanyjától tanulta a tojásdíszítés művészetét, ami nagy jelentőséggel bír számára, hisz amellett, hogy élmény és kikapcsolódás, az ősei emlékének őrzését és a hagyományok ápolását is jelenti számára. Bíró Gyöngyi csíksomlyói képzőművész, aki szintén édesanyjától tanulta a tojásírást, tíz éve már megközelítőleg ezer kifújt tojást díszít húsvétra, Kis Portik Irén gyimesi gyűjteményéből választva mintákat. Véleménye szerint kevesen foglalkoznak a városban tojásírással, de igény annál inkább van a szépen elkészített gyimesi írott tojásokra. – A tojásokat szódabikarbónával és kefével megtisztítom, hogy eltávolítsam zsírosságukat, majd kifújom és folyó víz alatt átmosom őket. Amikor megszáradtak, viasszal és tölcsér írókával megírom őket, ezt követően pedig meleg pamutronggyal letörlöm, illetve szalonnával fényesítem, majd felfűzöm a kész tojásokat – ismertette az eljárást a képzőművész. Véleménye szerint a kifújt tojásokkal könnyebb bánni, mint a megfőzött tojásokkal, mivel a héjuk elég erős lesz száradás után. Ezek a tojások barkára akasztva válnak a húsvét díszeivé, és következő évre is megőrizhetjük őket. Gyöngyi a húsvéti vásáron értékesíti díszített tojásait, de számos visszajáró vásárlója is kialakult már az évek során. Megjegyezte: mindenféle mintát szeret írni, de ha valaki legalább tíz tojást vásárol, mindig kap egy béka segge mintájú tojást is, hisz ez a hiedelem szerint megvéd a rontásoktól. Remekművei székely védjeggyel is ellátottak. Gyöngyi Facebook-oldalán bárki megtekintheti a mintás tojásokat és felveheti vele a kapcsolatot.