Felsőboldogfalva, Felsőboldogasszonyfalva (Feliceni, Ober-Mariendorf) Fülöp Áron (1861–1920), költő, a Szatmári Hírlap szerkesztője, szatmári középiskolai tanár. A hun–magyar mondakör anyagát dolgozta fel Attila fiai című eposzában, amelyben Arany János bűvöletében remek nyelv- és stílusérzékkel folytatta és fejezte be Aranynak félbeszakadt hun trilógiáját. Nevezetes művei: Ellák (1885), Aladár (1893), Csaba (költői elbeszélés a hun királyfiról) (1908).         Fiatfalva, Fiádfalva (Filiaşi) Kovács János (1846–1905), tanár, Zürichben, Londonban és Manchesterben tanult, hazatérve a kolozsvári unitárius főgimnázium történelem és angol tanára, majd igazgatója. Számos cikke, tanulmánya jelent meg magyar és angol folyóiratokban. Összegyűjtötte apósa, Kriza János költeményeit, amelyeket a Kisfaludy Társaság 1893-ban adott ki. Kovács Lajos, idősb (1882–1942), költő, szerkesztő, a kolozsvári egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. A Dévai Újság, Erdélyi Napló szerkesztője, a Keleti Újság, Magyar Kisebbség munkatársa, verseit a Pásztortűz közölte. Társszerkesztője a Hunyad megyei írók Szerencse fel! (1933) című antológiájának. Ady-nyomokon kibontakozó lírájának jellemző darabja a Fekete május című verse, amely az 1922 évi lupényi bányászkatasztrófa áldozatairól szól. Firtosmartonos, Mártonos (Firtănuş) Gálffy Sándor, Gálfi (1810–1871), költő, népköltési gyűjtő. Kriza János Vadrózsák című gyűjteményébe népballadákat, meséket gyűjtött. Gyergyóalfalu, Alfalu (Joseni) Lázár István (1881–1936), író, költő, a Petőfi Társaság tagja. Verseskötete: Híres földön, Székelyföldön (1906), Regényei: Hunor és Magor (1918), Omlik az udvarház (erdélyi emlékek) (1931).     Gyergyóditró, Ditró (Ditrău, Dittersdorf) Gaál Endre (1882–1950), közíró, jogot végzett Budapesten és Bécsben, a Székelység című lap szerkesztője, írásaiban gazdasági kérdésekkel foglalkozott, például Harc Borszék-fürdőért (1922). Gaál Alajos (1889–1967), szerkesztő, közíró, orvos, a Székely Szó politikai hetilap szerkesztője. Önállóan megjelent Jegyzetek Gyergyó gazdasági csődjéhez című tanulmányában feltárta a gyergyói székelység elszegényedésének okait. Novelláit, alkalmi színdarabjait a Keleti Újság, Erdélyi Szemle, Független Újság, Pásztortűz közölte. Dávid Istvánnal közösen szerzett Székely guzsalyos című daljátékát 1935-ben mutatta be a kolozsvári Magyar Színház. Csiby Andor (1888–1960), szerkesztő, újságíró, jogot végzett Kolozsváron. A Csíki Lapok, Gyergyó, Keleti Újság, Székely Szó munkatársa, a Gyergyói Lapok szerkesztője. Az 1952-ben alapított Gyergyói Múzeum első vezetője. Több honismereti és helytörténeti munka szerzője. Brassai Viktor (1913–1944), költő, műfordító, aki költészetében a haladó értelmiség megszólaltatója volt: „A kor kegyetlen kérdőjel, / mely egyre választ, véglegest kér, / az úrral vagy az éhezővel, / melyikünkkel vagyunk hát mi, testvér?” Egyetlen kötete: Együtt és külön (1936), amelyről Salamon Ernő írta: „…gyönyörű pátosszal riad és riaszt az igazságtalanság ellen”. Műfordítóként a kortárs román líra (Octavian Goga, Victor Eftimiu), a német emigrációs költészet (I. Bechner, H. Happert) tolmácsolója volt. Mint szavalóművész a magyar és a világirodalom legszebb lírai alkotásait szólaltatta meg nemes egyszerűséggel. Ars poeticája: „S be jó, / ha fekete betűk során át / jövendő büszke panorámát / láttat a tiszta szó.” (Vigasz). Gyergyóremete, Remete (Remetea) Cseres Tibor (1915–1993), író, újságíró, az Élet és Irodalom munkatársa, az Írószövetség elnöke, Kossuth-díjas. Első könyve: Tájkép, elöl guggolva én (1937). A társadalomépítés konfliktusait fogalmazzák meg a Móricz-hagyományt követő elbeszélései, például Fergeteg, Fergeteg fia stb. Kivételes visszhangot keltett, életművében és a nemzeti önismertet újabb kori történetében is új fejezetet nyitott a Hideg napok (1964) című regénye, valamint ennek a művének a színpadi és filmváltozata. A nemzet önismeretét szolgáló regényei: a Foksányi szoros (1985) és a Vízaknai csaták (1988) című művei is, melyben egy kilencvenéves ember sorsába sűrítette Erdély 90 évének a románok, szászok és magyarok számára egyaránt sorsdöntő eseményeit. A trianoni béke következményeit dolgozta fel az Őseink kertje, Erdély (1990). Gyergyószárhegy, Szárhegy (Lăzarea) Csergő Tamás (1888–1946), szerkesztő, író, tanár Marosvásárhelyen, majd a Székelyföld (1924–25) és a Tüzek szerkesztője, a KZST tagja. Cikkeit, novelláit a Zord Idő, Pásztortűz közölte. Petőfi Emléksorok (1925) cím alatt albumot állított össze, emlékbeszédei jelentek meg Petőfi (1925) és Jókai (1925) címmel. Bartis Ferenc (1936–2006), szerkesztő, író, költő, magyar–történelem szakos hallgató a Bolyai Tudományegyetemen, de 1956-ban kényszerű megszakítás után 1968-ban Marosvásárhelyen szerzett tanári képesítést a Pedagógiai Intézetben. Versei, karcolatai 1953 óta jelentek meg. Szerkesztő a Falvak Dolgozó Népe című lapnál, majd a Hargitánál, az Új Életnél. Magyarországra kényszerből települt, itt az Összmagyar Testület elnöke, a Magyar Világ szerkesztője, a CÉH Lap- és Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője. Munkái: Konok szeretet (versek) (1972), Kegyetlen szépség (versek) 1975), Akarjatok élni SZABADON! (1999). Ennek a verskötetnek a mottója: „Maradjon meg / a kő kőnek, / a virág virágnak,… / maradjon meg Erdély Erdélynek, / maradjon meg az Ember Embernek, / maradjon meg a Magyar Magyarnak!”, Fekete tűzijáték (versek) (2003), Életátvitel – szeretetfüggőségben – (versek) (2004). E kötet egyik verse: Nyelvlecke: „Tanuljátok meg a gőgös sziklák, / az egymásba fogontozó fenyők, / a hallhatatlan szárazvillámok, / a Föld-könnycsepp-tiszta források, / a vigyázó kőszálisasok, / a némán virrasztó kopjafák, / a Nap, a Hold, a Csillagok / NYELVÉT, / hogy ne felejtsetek el / MAGYARUL / reménykedni.” Málnási Ferenc