Csíkdelne, Delne (Delniţa) Benkő Kálmán (1824–1890), író. Félszáznál több darabot írt és dolgozott át. Magyar színvilág című almanachja a magyar dráma és színészélet fontos forrása.       Csíkkozmás, Kozmás (Cozmeni) Kelemen Béla (1913–1982), nyelvész, szótáríró, a kolozsvári egyetemen román–romanisztika–latin szakos tanári diplomát szerzett, gimnáziumi tanár, a Bolyai Tudományegyetemen előadótanár, a rektor mellett a tanulmányi ügyek főtitkára, 1950-től a Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetben osztályvezető, a román–magyar és magyar–román szótárak főszerkesztője, a román nyelvtudományi tanszéken egyetemi tanár. Megindulásától tagja a Cercetări de Lingvistică és a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NyIrK) szerkesztőbizottságának, a filológiai tudományok doktora. A román–magyar kulturális közeledést szolgálta a román irodalomról, többek között Lucian Blaga drámáiról írt cikkeivel, vagy Emil Petrovici és a magyar nyelvtudomány című értekezésével. Hazai és külföldi nyelvtudományi folyóiratok közölték tanulmányait. Fő kutatási területe a lexikográfia, román–magyar nagyszótárát a Román Akadémia Timotei Cipariu-díjjal jutalmazta. Munkatársa volt Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának, a Helyesírási tájékoztató és a Magyar helyesírási szótár című kiadványoknak. Csíkmadéfalva, Madéfalva, Amadéfalva (Siculeni) Szentes Antal (1747–1806), drámaíró. Iskoladrámái közül kiemelkedik Rusticus imperans (1780) című alkotása, amely Masenius egyik latin vígjátékának átdolgozása. Népszerű volt jóízű humora és nyelvének népies zamata miatt. Fuchs Simon (1907–1972), történész, közíró, a Romániai Magyar Szó vidéki szerkesztője, majd a Bolyai Tudományegyetem előadótanára, a Studii de Istorie szerkesztője. Munkás- és sajtótörténeti közleményei a Korunk, Igaz Szó, Utunk és a román szakfolyóiratok hasábjain jelentek meg. Például Munkásmozgalom a Maros völgyében (1975). Csíkrákos, Rákos (Racu) Cserei Mihály (1667 v.1668? – 1756), történetíró, a XVIII. sz. első felének neves emlékírója. Nagyajtára visszavonulva nagy tudással és olvasmányosan megírta Erdély történetét I. Apafi Mihály fejedelem idejétől kezdődően 1712-ig: Historia (1709–1712) című alkotása tulajdonképpen önéletrajz is, mondandóját át- meg átszövi történelmi események leírásával. A szereplők sokoldalú jellemzése, pergő párbeszédek közbeiktatása hozza közel Cserei művét a szépírói alkotásokhoz. Eszmerendszerének alapvető vonása a kálvinista hit és az Erdély-központúság. Műve olyan tiszta forrás, amelyhez Jósika Miklós, Jókai Mór, Szigligeti Ede és sok más író járt megpihenni, a vizéből meríteni. A XX. század elején még állt oszlopos tornácú, székely stílusban épült szülőháza. (Nagyajtán, a templom mellett, jeltelen sírban alussza örök álmát). Fodor Petrik János (1706?–1757), iskoladráma-író, passiójátékát Csíksomlyón mutatták be. Csíksomlyó (Şumuleu) Csíkszereda egyik külvárosa, ahol 1448-ban Hunyadi János ferences kolostort alapított, kéttornyú temploma 1802-ben épült, késő barokk stílusban. 1676–1897 között itt működött az első erdélyi katolikus nyomda, Johannes Caioni (Ká­joni János) (képünkön) tevékenysége nyomán. 1676-ban került ki a nyomdából nevezetes egyházi énekeskönyve: Cantione catholicum. A XVII. századból több mint egy tucat, a XVIII. századból nyolcvannál is több kiadványa ismeretes, magyar nyelvű, hitbuzgalmi és latin teológiai művek.   Tivai Nagy Imre (1849–1931), író, publicista, nyelvész, emlékíró. Megalapítója az első csíkszeredai napilapnak, a Székelyföldnek.           Földes Zoltán (1884–1956), elbeszélő, tankönyvíró, jogi doktor. A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnap, Új Cimbora, Jóbarát, Erdélyi Tu­dósító munkatársa. 1929-ben Angyalkert (később Er­délyi Kis Pajtás) címmel gyer­mekújságot adott ki. Magyar olvasókönyveit a katolikus elemi iskolák használták, szépprózai műve: Az endrédi leányvásár és más elbeszélések (1928).               Domokos Pál Péter (1901–1992), népzene- és néprajzkutató, tanító, tanár, Kolozsváron tanítóképzői igazgató, Széchenyi-díjas, a Csíki Néplap alapítója (1931). Cikkeit, tanulmányait a Csíki Lapok, Csíki Néplap, Ellenzék, Erdély, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Hitel, Keleti Újság, Magyar Kisebbség, Magyar Nép, Székelyföld és irodalomtörténeti szaklapok közölték. Szabó T. Attila professzor írta: „Vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat és összegyűjtötte az ott élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot”. Eredményeit A moldvai magyarság (1931) című kötetében adta közre. Közzétette magyar nyelven a Codex Bandinust – Adalékok Moldva történetéhez (1940) és Moldvai csángó mese és négy csángómagyar ének (1942) című füzetében szintén eredeti folklórgyűjtéséből adott ízelítőt. Elemi iskolai énekeskönyvet adott a tanulók kezébe. Mert akkor az idő napkeletre fordul (1940) című munkájában 50 csángó népdalt közölt. Gazdag dokumentációval ellátva jelentette meg Kájoni János: Cantionale Catholicum és Petrás Incze János: Tudósítások című munkáit, az „…édes Hazámnak akartam szolgálni” (1979) kötetében. Domokos Pál Péter felfedezte a székely csángó népet, egy elhagyott, százezer főnyi csángóság iránt érzett magyar lelkiismeret-furdalás végigkíséri érzelem- és hitgazdag műveit. Málnási Ferenc