fenti szerkezet az elektronikus formában levelezők között terjedt el, és vélhetően a szólj rám analógiájára keletkezett. Ez utóbbit általában felhívásnak szánták. Erről tanúskodik József Attilának a Kései siratóból idézett két sora. Idézem: „A gyereknek kél káromkodni kedve / nem hallod mama? Szólj rám!” Radnótinál pedig ezt olvassuk: „Kiálts rám, barátom, felkelek”. Mivel az interneten folyó levelezés igen széleskörűvé vált, a szóbeli érintkezés háttérbe szorult, ezt felváltotta a levelezésnek ez a modern, távolságot és időt szinte nem ismerő formája. A kommunikációs cél ezúttal is a felhívás. A levelezőpartnerek általában arra kérik társukat, hogy válaszoljanak levelükre, írjanak, ha valamilyen jelentős esemény történt, vagy van valami új információjuk. Az internet keresőjébe is beírtam az írj rám kifejezést. A találatok közül mutatok be néhányat: Azt akarom, hogy végre Te írj rám, hogy Én hiányozzam Neked (részlet egy versből); Ha egy srácnak azt írtam, hogy „Majd írjon rám!”, akkor ez be is fog következni?; Várom, hogy rám írj; Én csak azt szeretném, hogy Te írj rám és ne én.; Írj rám. Beszélgessünk éjszakákon át…; Írj már rám, hogy nem bírod nélkülem; Írj csak bátran rám. Ezek után felvetődik a kérdés: Hogyan ítéljük meg ezt a viszonylag új kifejezést? Szerintem el kell fogadnunk, ugyanis semmi szabálytalanság nincs benne. A fentebb említett szólj rám, kiálts rám szószerkezeteket a régebbi nyelvtan állandó határozós szintagmának fogta fel, az új grammatika pedig vonzatnak tekinti. Úgy vélem, az írj rám a számítástechnikai nyelv „terméke”, és nyelvünket gazdagítja. Dóra Zoltán