– Úgy tudom, nemrég Bíró Barna-Botond megyeitanács-elnök társaságában Bukarestben járt, ahol a székelyföldi kórházvezetőkkel együtt Alexandru Rogobete egészségügyi miniszterrel egyeztettek. Hogyan értékelné a találkozót? 

– Igen, találkoztunk a miniszter úrral, illetve Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes úrral is, akivel már negyedszerre egyeztettünk a székelyföldi kórházak nehézségeiről és fejlesztési lehetőségeiről. Nekünk, Hargita, Kovászna és Maros megyei kórházvezetőknek fontos pillanat, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy problémáinkat közvetlenül ismertessük a miniszterrel és a politikai döntéshozás legfelsőbb szintjeivel. Pozitív élmény volt, hogy a felvetéseinket meghallgatták, és hogy a miniszter is hasonlóképpen látta az átbeszélt kérdéseket. Mi több, azok vissza is köszöntek a későbbi megszólalásokban, ami azt mutatta, hogy az általunk, kórházvezetők által jelzett gondok nem egyediek, hanem általános, rendszerszintű problémák, amelyek megoldásra várnak. 

– Mit emelne ki, melyek voltak az elmúlt időszakban a legfontosabb eredmények a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház működésében? 

– Az elmúlt időszak egyik legnagyobb szakmai és szervezeti eredménye egyértelműen a kettes kategóriába való besorolás volt. Ez egy hosszú, tudatos építkezés eredménye, hiszen kezdetben a megyei kórház nem teljesítette a szükséges feltételeket. A kritériumokat lépésről lépésre mértük fel, ütemeztük, majd nagy erőfeszítések árán teljesítettük is őket. Bár a kórház már jóval a hivatalos besorolás előtt is ezen a szinten működött, a formális minősítés késlekedett. Ez azt jelentette, hogy a betegek ellátása már magasabb színvonalon történt, miközben a finanszírozás még nem követte ezt a szintet, így az intézmény évekig többet költött a működésre. Ebben az időszakban új irányként a kiválósági központok kialakítása felé indultunk el: létrejött a stroke-központ, az intervencionális kardiológia és a szenológiai (emlőgyógyászati – szerk. megj.) központ, majd legfrissebb megvalósításként beindult a neurointervenciós központ. A folyamat minden osztályt és munkatársat bevont, mindenkinek jutott szerep, ami összekovácsolta a csapatot. 

– Kijelenthető, hogy az elmúlt években javult a betegellátás minősége. Milyen területeken látnak még fejlődési lehetőséget?

– A mindennapi működés egyik legnagyobb kihívása a humánerőforrás kezelése. A betegszám váltakozása miatt gyakran szükségünk lenne a személyzet rugalmas átcsoportosítására az egyes osztályok között, a betegek aktuális igényei szerint. Jelenleg azonban ezt a merev szabályozások, engedélyeztetési eljárások megnehezítik. A vezetők ezért azt szorgalmazzák, hogy a kórházak nagyobb önállóságot kapjanak mind a személyzet, mind az ágyszám ideiglenes módosításában, hogy gyorsabban és hatékonyabban tudjanak reagálni a felmerülő helyzetekre.

– Lehet egy ekkora intézményt egyszerre hatékonyan irányítani és emberközpontúnak maradni?

– A kórház irányításának alapja az emberközpontúság: nemcsak az épületek vagy a felszerelés a fontos, hanem az emberi munkaerő is. A mindennapi szervezés során nem pusztán számokkal dolgozunk, hanem szakemberekkel, tudással és tapasztalattal. A betegek jólléte, biztonsága elsődleges, ezért például nem fordulhat elő, hogy tapasztalatlan munkaerő maradjon egyedül éjszakai ügyeletben. Célunk, hogy a szabályokat, a létszámot és a szakmai kompetenciákat összehangoljuk, miközben a betegellátás folyamatossága és minősége nem sérül. Bár a jelenlegi „létszámstop” nagyon megnehezíti a dolgunkat.  

– Van építkezés ezen a téren? 

– A humánerőforrás-fejlesztés tudatos, többlépcsős folyamat. Az első szakaszban arra törekedtünk, hogy elegendő számú szakorvost vonzzunk a kórházba. A következő, még nagyobb kihívás, hogy a fiatal, jól képzett orvosokat helyben is tartsuk, és ne menjenek el más régiókba vagy külföldre. Tehát ma már kórházunk esetében nem az az elsődleges kérdés, hogy van-e elég orvos, hanem az, hogy hogyan lehet számukra fejlődési lehetőséget, szakmai perspektívát biztosítani. A minőségi ellátás alapja ugyanis a jó szakember és az új szolgáltatások bevezetése. Kórházunk vezetősége külön figyelmet fordít a fiatal orvosokra, akikben nagy a tudásvágy, a lendület és az új iránti nyitottság, hiszen valamennyi szakterületen számos lehetőség van az új kompetenciák megszerzésére és a munka színvonalának emelésére. A vezetés ebben a fiatalokra támaszkodik, és teret ad nekik a kibontakozásra. Mindezt azért, hogy a betegek helyben minden orvosi szolgáltatáshoz hozzáférjenek. 

– A járóbeteg-ellátás kapcsán gyakran felmerül a várakozási idő, illetve a magánrendelések problematikájának kérdése. Ön hogyan látja a helyzetet? 

– A kórházban évente több mint százhúszezer beteget látunk el járóbeteg-rendelésen, ami jól mutatja az állami ellátás jelentőségét. Elfogadható, ha egy beteg saját döntésből magánrendelést választ, az viszont nem, ha erre a hosszú várakozás vagy az ellátás szervezetlensége miatt kényszerül. Ennek megelőzésére vezettük be az online időpontfoglalási rendszert és az SMS-értesítéseket, amelyek lehetőséget adnak az időpontok lemondására is. Ha a betegek élnek ezzel a lehetőséggel, felszabadítják a helyeket mások számára, és csökken a felesleges várakozásidő. A cél egy olyan rendszer működtetése, ahol a kórház és a betegek együttműködnek: az intézmény megszervezi az ellátást, a páciensek pedig felelősen élnek a felkínált lehetőségekkel. Így a betegellátás hatékonyabbá és emberközpontúbbá válhat mindenki számára. A járóbeteg-ellátás kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az időpontfoglalás és a várakozás kérdése közös felelősség. 

– Sarkalatos pont: milyennek látja a kórház költségvetését? 

– A kórház költségvetési helyzetét illetően a vezetőség folyamatosan figyelemmel követi a működési és beruházási kiadásokat. A gazdálkodás rendkívül összetett feladat, ezért ebben a kérdésben a gazdasági igazgató tud a legrészletesebb és legpontosabb képet adni. A vezetőség az egészségbiztosító pénztárral szoros együttműködésben dolgozik, igyekszünk minden lehetséges forrást felkutatni, majd azt oda irányítani, ahol a legnagyobb szükség van rá, és folyamatosan biztosítani a fejlesztésekhez a pénzügyi forrásokat. 

– Ön szerint mi a következő nagy mérföldkő a kórház életében?

– A jövőt illetően az egyik legfontosabb mérföldkő a kórházak újraminősítésének folyamata. Ez új kihívás, de nem ismeretlen terep az intézmény számára. A kettes kategória eléréséhez vezető úton számos olyan fejlesztést valósítottunk meg, amelyek ugyan nem voltak kötelezően előírva, mégis hozzájárultak a szakmai fejlődéshez. Minden beruházás, minden új szolgáltatás előrelépést jelentett, és ezek együtt alapozták meg azt, hogy a kórház ma már reálisan gondolkodhat stratégiai intézményként. Földrajzi elhelyezkedése miatt a kórház eleve stratégiai szerepet tölt be Székelyföld központjában. Bár még nem egyetemi klinika, és bizonyos csúcsterületek – például szívsebészet – továbbra is az egyetemi központokhoz kötődnek, a kórház minden szakterületen rendelkezik szakemberekkel, és képes egyre több, egyre magasabb szintű szolgáltatást nyújtani. A fejlesztések során nem pusztán az ágyszámra koncentrálunk, hanem arra, hogy az új szolgáltatásokhoz megfelelő számú és felkészültségű személyzet is társuljon. Így a stratégiai minősítés nem hirtelen ötletként érte az intézményt, hanem tudatos, hosszú távú felkészülés következménye. 

– Korábban többször is felmerült a felsőfokú asszisztensképző indításának lehetősége a Sapientia – EMTE csíkszeredai karával közösen. Történt előrelépés? 

– Továbbra is napirenden van egy felsőfokú asszisztensképző elindítása a Sapientia egyetemmel együttműködésben. A projekt nem került le a napirendről, csupán adminisztratív és engedélyezési változások miatt újra kellett indítani annak előkészítését, mivel egy akkreditált, minőségi képzést és Romániában érvényes diplomát szeretnének biztosítani. Erről majd az egyetem fog beszámolni akkor, amikor időszerű lesz. A felsőfokú asszisztensképző stratégiai fontosságú kérdés, ebben a térség egészségügyi vezetői és a döntéshozók egyetértenek. A felsőfokú asszisztensképzés azért is elengedhetetlen, mert az egészségügyben egyre nagyobb a hangsúly a magasabb szintű tudáson, nemcsak az orvosok, hanem az asszisztensek esetében is. Az asszisztens nem csupán ápoló, hanem az orvos közvetlen munkatársa, akinek elméleti és gyakorlati tudása közel kell álljon az orvoséhoz. Bár a kórházban jelenleg is rendkívül felkészült asszisztensek dolgoznak, mindenkinek biztosítani kell a szakmai fejlődés lehetőségét. A jogszabályok is abba az irányba mutatnak, hogy a jövőben felsőfokú végzettséggel rendelkező asszisztenseket alkalmazhat a kórház, ezért a felsőfokú képzés helyi elérhetősége elengedhetetlen.

– Hogyan látja a tervezett kórházi reformot? Kikérik a kórházvezetők véleményét? 

– Bár új törvények és szabályozások jelentek meg, amelyek a kórházak besorolását érintik, a hangsúly továbbra is nagyrészt statikus mutatókon – például az ágyszámon – van. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház a térség legnagyobb kórháza, amely jelenleg 748 ággyal működik, azonban a vezetőség álláspontja szerint ez önmagában nem tükrözi egy intézmény valódi szerepét és teljesítményét.

– Mi lenne Ön szerint az elfogadható mérőszám? 

– A jövőben sokkal inkább annak kellene meghatározónak lennie, hogy egy kórház milyen és hányféle szolgáltatást nyújt, illetve ezek milyen minőségűek. Nem mindegy, hogy egy osztály pusztán a minimum ellátást biztosítja, vagy széles körű, magas színvonalú szakmai tevékenységet végez. Ez egy dinamikusabb, valósághűbb mutató lenne, mint az ágyszám, amely önmagában statikus adat, és nem tükrözi a tényleges szakmai teljesítményt.