borús égbolt
Iparosodás
A májusi zimankóban igencsak nehéz vékony, nyári ruhákra, virágokkal feldíszített kapukra, hagyományos kikérésekre gondolni a leányos házak udvarán, de az tagadhatatlan, hogy amint a virágzó élet havába fordul a naptár, elkezdődik az igazi esküvői szezon. Mert bizony ennek is szezonja lett mostanra, sőt bármennyire is úgy akarunk tekinteni rá, mint két lélek összeolvadására, bizony ipara is.
És mit kínál ez az iparosodás? Természetesen számtalan lehetőséget a csokiszökőkúttól a sétáló galambokig, annak az ígéretét, hogy leveszi a szervezés terheit az ifjú pár válláról, ugyanakkor számtalan frusztrációt, ha az ár-érték arányt nézzük. Hiszen arra a két feltételezésre épült ez az ipar, hogy egyszer van az életben ilyen nagy nap, így megengedhető, szükséges mindenből a legjobb, a különleges, a prémium kategóriás, másrészt pedig a fiatal pár által begyűjtött ajándékokra bazíroz. És az iparosodással lassan oda jutottunk, hogy az az igazán különleges esküvő, ahol még pontosan betartják a hagyományokat, viszik a szomszédok a tyúkot, tojást, egy hétig sürögnek-forognak az asszonyok. Ehelyett egyre több elem lopódzik be életünkbe Nyugatról, és minél csillogóbb esküvőt rendeznek maguknak a párok, annál többen ehetnek az évről évre nagyobb esküvői tortából egy szeletet. Mert ez az ipar bizony munkahelyet, és megélhetőségi lehetőséget teremtett sokaknak – nem is rosszat.
Ugyanis az is jellemző, hogy amint szóba kerül az esküvő, a szolgáltatások ára megsokszorozódik, épp a fent említett két feltételezés miatt. Hiszen miben különbözik egy átlagos asztaldísz, vegyes virágcsokor, egy estélyi ruha vagy néhány fogásos vacsora az esküvői dekorációtól, a menyasszonyi csokortól, ruhától vagy épp az ünnepi menütől – egyértelműen az árban. Az ifjú pár pedig, ha a szülők nem vállalják teljes egészében a költségeket, bizony nyújtózkodik, amíg ér az a bizonyos takaró.
De vegyük sorra. Az első szempont talán a helyszín kiválasztása. És nehogy azt higgyük, hogy mifelénk nem elérhető a kastélyban, régi kúriában szervezett lakodalom. Igazi grófi birtokot bérelhetünk hintóstól, kápolnástól, vendégeink táncolhatnak a lovarda kertjébe lefektetett parketten, sétálhatnak a feldíszített parkban, és az ételt, italt, zenekart és fotóst is magában foglaló teljes körű szolgáltatásért körülbelül egy székelyföldi város központjában található felújított családi ház árát kell kifizetni.
Annak is elég mélyen a zsebébe kell nyúlnia, aki lemond a teljes körű esküvőszervezésről, maga próbálja megszervezni a nagy napot, és „beéri” egy étteremmel. A számolást megkönnyítendő vegyük alapul a Hargita megyei átlagbért, ami köztudottan legalacsonyabb az országban, idén alig haladja meg az 1300 lejt. Egyhavi átlagbérből körülbelül tíz vendég vacsoráját tudja kifizetni az ifjú pár az italok nélkül, vagy elég egy menyasszonyi ruha bérlésére. A zenekarnak viszont – akiknek hatalmas szerep jut a jó hangulat biztosításában – bizony ennek az összegnek a közel háromszorosát kell fizetni. A fotósok azzal érvelnek, hogy a fénykép az egyedüli tárgy, ami megmarad az esküvőről, ezért elkészítésükért legalább az átlagbér dupláját kérik, és akkor még nem beszéltünk a videósról, vőfélyről vagy gazdáról, és a további extrákról a limuzintól a dobócsokorig.
Természetesen a fent említett összegeknél olcsóbb vagy drágább is lehet egy szolgáltatás, attól függően, hogy mennyi időt szán az ifjú pár a megfelelő helyek és emberek felkutatására, illetve, hogy mi a fontosabb számukra. Az viszont talán már a felsorolásból is kitűnik, hogy téves koncepció, amelyre az ipar alapoz: miközben elhiteti, hogy minden lehetséges, és valóra válhatnak a gyermekkori álmok, a másik oldalon a lemondások sorára kötelezi a fiatalokat. Szerencsére az esküvőszervezés hosszú folyamat, legalább egy évvel az esemény előtt neki kell kezdeni, így a fiataloknak van ideje megbarátkozni ezzel az iparral, kiragadni azt, amire szükségük van, és lemondani a fölöslegesről. Mert a szolgáltatók lehozhatják a csillagokat is az égből arra az egy napra, de az élet csak azután kezdődik…
Háromszéki Eszter
_cm.jpg)
