Csíksomlyón tartott lelkigyakorlatot házaspároknak múlt hétvégén az anyaországi Gorove házaspár. László és Kriszta a Családok Jézusban közösség magyarországi vezetői, illetve az idei Házasság hete arcai, akikkel munkájukról, az Isten szolgálatába állított házas felkészítőikről és más programjaikról beszélgettünk. – Hogyan kezdődött az Önök kapcsolata? Mióta ismerik egymást? Kriszta: – 38 éve vagyunk házasok, előtte hét évig jártunk együtt. 14 éves voltam, amikor elkezdtük a komolyabb kapcsolatot és 16, amikor Laci azt mondta, hogy elvesz feleségül, de ezzel természetesen várni kellett. Egyetemisták voltunk, amikor összeházasodtunk, én 21 éves voltam, Laci 24. Ebből a házasságból született 5 gyerek, 1 fiú és 4 lány, és van már 13 unokánk is. – Honnan jött az alapgondolat, hogy más pároknak is segítsenek a házasság felé vezető úton, illetve a házasságban megmaradni? László: – Nekem volt egy elképzelésem, hogy állandó diakónus szeretnék lenni. Miután elolvastam a második vatikáni zsinat magyar fordítását erre vonatkozóan, azt gondoltam, hogy ez egy olyan feladat, ami rám van szabva. Szeretnék házasságban élni, gyerekeket nevelni, de nagyon fontos számomra az oltárszolgálat, az örömhír hirdetése, az evangelizáció. Felkerestem az akkori püspököt és elmondtam neki a vágyamat, de azt a választ kaptam, hogy majd, ha megnősültem és lesznek gyerekeim és elérem a 35. életévet, akkor jelentkezhetek. Amikor betöltöttem a 35 évet, jelentkeztem, és 1993-ban fel is szenteltek diakónusnak. Először prédikáltam ifjúsági misén, de nehéz volt ezt végezni, amíg Kriszta az öt gyereket fegyelmezi a padban, aztán elkezdtünk vasárnaponként kétszer menni misére, egyszer a gyerekmisére, egyszer én mentem prédikálni. Elgondolkodtunk, hogy mi lenne az, amit együtt tudnánk csinálni. Amikor mi készültünk a házasságra, szerettünk volna jól felkészülni a hét év alatt, de a 80-as évek elején semmilyen lehetőség nem volt. Nem volt egyházi jegyes oktatás, nem volt könyv, kommunizmus volt, a pszichológia is betiltott dolognak számított, még világi pszichológiai könyvek sem voltak, amikkel ma tele van a könyvespolc. Így jött az ötlet, hogy a diakónus eskethet, keresztelhet, temethet, ilyet is végezhet. Kriszta pedagógus, én orvos vagyok, apa, anya, férj, feleség szerepeinkből és tapasztalatainkból kiindulva kezdjünk el fiatal párokat felkészíteni a házasságra. Három nappal később becsengetett hozzánk egy pár, hogy úgy hallották: tudok esketni és nem akarjuk-e őket felkészíteni a házasságra. Kriszta: – Egy mondatban: mi hosszan jártunk egymással, és azt gondoltuk, hogy felkészülünk a házasságra, de nem volt miből felkészülnünk igazán, innen jött az ötlet, hogy segítsünk azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. – Milyenek voltak az első tapasztalatok munkájuk során? Kriszta: – Azt gondoltuk, hogy a fiatal pároknak ezer kérdésük lesz, de ez nem így történt. Voltak párok, akiknek voltak kérdéseik, de olyanok is, akik azt mondták, hogy ők olyan szerelmesek, nincs miben tanácsot kérniük, de szívesen meghallgatják a mondanivalónkat. Kitaláltuk, hogy írunk egy anyagot, amit kézbe adunk, és a következő alkalomra, amikor jönnek, elolvassák és arról beszélgetünk, a különböző témák mentén kialakult beszélgetés járható útnak bizonyult. Éveken keresztül bővült az anyag, mert amikor 25 évvel ezelőtt elkezdtük ezt, nem volt közösségi média, mobiltelefon, bankkártya, ezek utólag kerültek be. – Hogy fér össze ez a szolgálat egy ötgyerekes család mindennapi életével? Kriszta: – Kezdettől fogva szolgáltuk az Isten országát, házasságunk után volt egy mélyebb megtérésünk, és onnantól kezdve még inkább szárnyakat kaptunk. Amikor a gyerekek kicsik voltak, az otthonunkba fogadtuk az embereket, akikkel dolgoztunk, később szépen lassan a gyermekeink is bekapcsolódtak. Vigyáztak a kicsikre a programok alatt, s most már mindenki, aki házas, benne van a közösségben, ez az Isten kegyelme, mert ezt mi soha nem vártuk el tőlük. – Kicsit meséljenek a hétvégi programról! László: – A mi programjaink alapgondolata az, szemben sok más ilyen lelkigyakorlattal, hogy rövid előadások után kinyomtatott kérdésekkel páros beszélgetésre buzdítjuk a párokat. Maga a program is lazább, igyekszünk lehetőséget biztosítani a pároknak, hogy kettesben is legyenek, kiszakadva az otthoni rutinból. Szombat este mindig van egy olyan szentségimádás, ahol egymásért imádkozunk és ahol mindenki odateheti gondjait, sebeit, kétségeit, problémáit, amiben úgy érzi, hogy a kapcsolata gyógyulásra szorul. – Melyek a jövőbeli terveik a szolgálattal kapcsolatban? Kriszta: – Fiatalokat képzünk ki és próbáljuk továbbadni tapasztalatainkat, ez egészen jól működik, vannak, akik lelkesen dolgoznak. Továbbá próbálunk nyitni a világiak felé, Magyarországon elindult a világi képzés egy önkormányzatnál. Elkezdtük a 15 pluszos lelkigyakorlatokat is, arról, hogy hogyan engedjük el a gyerekeket, ami egy nagy probléma napjainkban, mi ebben az iskolában vagyunk most, és ezt próbáljuk továbbadni.

Barabás Emőke