Nagyböjt első vasárnapján Ferenc pápa a gonosz elleni küzdelemre buzdította a híveket. A Mária-ima után külön üdvözölte a bebörtönzötteket, életük megújítására bátorítva őket. A Szentatya továbbá arra kérte a híveket, hogy imáikkal kísérjék vasárnap délután kezdődő nagyböjti lelkigyakorlatát. Nagyböjt első vasárnapján az evangélium a kísértés, a megtérés és az evangéliumi jó hír témáira hívja fel a figyelmet – kezdte beszédét a pápa. Márk evangéliumában olvassuk: „A Lélek nyomban arra ösztönözte (Jézust), hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán” (vö. Mk 1,12–13). Jézus kimegy a pusztába, hogy felkészüljön küldetésére a világban. Ez a felkészülés abból áll, hogy küzd a gonosz lélek, vagyis az ördög ellen. A nagyböjt számunkra is a spirituális „agónia”, a lelki küzdelem ideje: arra kaptunk meghívást, hogy szembenézzünk a Gonosszal az ima révén, hogy Isten segítségével képesek legyünk legyőzni a rosszat mindennap életünkben. Tudjuk, hogy sajnos a gonosz működik létünkben és körülöttünk, ott, ahol jelen van az erőszak, a másik visszautasítása, a bezárkózás, háborúk, igazságtalanságok. Mindezek a gonosz, a rossz művei. A pusztai megkísértés után Jézus azonnal elkezdi hirdetni az evangéliumot, vagyis a jó hírt, megkezdi nyilvános működését. Az első szó a megtérés volt, a második a jó hír – emlékeztetett a Szentatya. És ez a jó hír az embertől a harmadik szót, a megtérést és a hitet igényli. Jézus kijelenti: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa”. Ezután így buzdít: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”, vagyis higgyetek ennek a jó hírnek, hogy Isten országa közel van. Életünkben mindig, mindennap szükségünk van a megtérésre és az egyház arra buzdít, hogy imádkozzunk ezért. Ugyanis soha sem irányulunk eléggé Isten felé. Értelmünket és szívünket szüntelenül rá kell irányítanunk. Ahhoz, hogy ezt tegyük, bátorságra van szükségünk, hogy visszautasítsunk mindent, ami ettől eltérít, vagyis a hamis értékeket, amelyek félrevezetnek bennünket, álnokul kelepcébe csalva önzésünket. Ezzel szemben bízzunk az Úrban, jóságában és mindnyájunknak szóló szeretet-tervében. A nagyböjt a bűnbánat ideje, de nem szomorú időszak, nem a gyász ideje! Örömteli és komoly elkötelezettség, hogy levetkőzzük önzésünket, levessük a régi embert és megújuljunk a keresztségünkben kapott kegyelem szerint. Csak Isten adhat nekünk igazi boldogságot: felesleges időt vesztegetnünk azzal, hogy máshol keressük azt, a gazdagságban, az élvezetekben, a hatalomban, a karrierben. Isten országa minden törekvésünk megvalósítása, mert ugyanakkor az ember üdvössége és Isten dicsősége. Nagyböjt első vasárnapján arra kaptunk meghívást, hogy figyelmesen meghallgassuk és befogadjuk Jézusnak ezt a felhívását: térjünk meg és higgyünk az evangéliumnak. Arra buzdít bennünket, hogy elkötelezetten kezdjünk el haladni húsvét felé, hogy egyre inkább befogadjuk Isten kegyelmét, aki a világot az igazságosság, a béke és a testvériség országává akarja átalakítani. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy ezt a nagyböjtöt Isten szavához való hűséggel, szüntelen imával éljük meg, mint ahogy Jézus tette a pusztában. Ez nem lehetetlen! Arról van szó, hogy napjainkat azzal a vággyal éljük meg, hogy befogadjuk az Istentől érkező szeretetet, aki át akarja alakítani életünket és az egész világot. Vatikáni Rádió