Szeptember elején végre megjelent az új magyar helyesírási szabályzat. Az első szabályzat, amelyet „a’ magyar tudós Társaság” megbízásából Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály készítettek, 1832-ben látott napvilágot. Azóta ez év szeptemberéig 11 kiadást ért meg szabályzatunk, most pedig a 12.-et vehetjük kézbe. Az 1884-es szabályzat felülvizsgálatára, módosítására természetesen szükség volt, hiszen – ahogy az ELŐSZÓ-ban olvassuk – „folyton változik maga a nyelv és részben a nyelvről való felfogásunk. Időről időre (húsz-harminc évenként) szükség van a mindenkori szabályzat módosítására, a nyelv változásaihoz való hozzáigazítására.” Természetesen a módosítás nem lehet olyan nagymérvű, hogy az átlagos műveltségű ember korábbi helyesírási ismereteit megzavarja. Azt mondhatjuk, hogy ez a szabályzat nem tér el alapjaiban az előzőtől. A legfontosabb szabályok ma is érvényesek. Vannak persze lényeges változások is. Ezekre most nem térek ki részletesen. Szólok azonban arról, hogy elég sok azoknak a szavaknak a száma, amelyekben a két-, sőt a háromféle írásmód is szabályos. Ezek legtöbbje az idegen eredetű és néhány régi szavunkra vonatkozik Mindenekelőtt érdemes idézni a szabályzatok idevonatkozó pontjait. Nézzük előbb a 11. kiadásból a 203.-at. Íme: „A latin betűs írású nyelvekből átvett és közkeletűvé vált köznyelvi és szakmai idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük”. Bár a példák között nem szerepel a dzsessz, a szótári részben a szó után a 203. szabálypont szerepel. Szó szerint ugyanígy találjuk meg a 12. kiadás ugyancsak 203. pontjában. Ennek ellenére az új kiadásban az első helyen szereplő dzsessz mellett a ma már nemigen használatos jazz is megtalálható. Tehát írhatjuk így is, úgy is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szótári részben e-mail mellett szerepel a kiejtésnek megfelelő ímél is. Megvallom, én már régen ez utóbbit használom. E szóval kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy már évekkel ezelőtt megszülettek magyar megfelelői, a drótposta és a villámposta, ezek azonban nem váltak közkeletűvé. Az ímél „szentesítésével” ha már a szó nem is magyar, legalább a kiejtés szerinti helyesírással egyszerűsödött a nyelvhasználat. Jónak tartom, hogy a pészméker és a pecameker korrelációban az előbbi áll az első helyen. Kár, hogy a spartakiád megelőzi a szpartakiádot, jelezve, hogy az utóbbi szóalak egyelőre még ritkább. Én inkább az ellenkezőjét tapasztaltam. Azzal meg végképp nem értek egyet, hogy a spray, spré meg a szpré szóalakokat egyaránt helyesnek tartja a új szabályzat. Talán a második szóalak lenne ajánlatos. mert a nyelvhasználók többsége így ejti. Szándékosan nem szólok a h végű szavak és a keltezéssel kapcsolatos újdonságról, hiszen erről már kifejtettem véleményemet. A szótár öt oldalon mutatja be azokat a szavakat, amelyeknek megváltozott a helyesírása. Felsorolásukra természetesen itt nincs hely, de nem is tartom szükségesnek, hiszen mindenki hozzáférhet. Ezúttal csupán a „vagy-vagy helyesírás”-sal kapcsolatban tettem néhány – lehet, hogy szubjektív – megjegyzést. Dóra Zoltán