Szép könyvet mindenáron! Ez a csíkszeredai Bookart Kiadó jelmondata, az igényes tartalmat és szép könyvet szerető olvasók figyelmébe ajánlja kiadványait. A holnapután kezdődő Csíkszeredai Könyvvásárra három vadonatúj könyvvel készültek, idén további kiadványokkal tervezik meglepni az olvasókat. Hajdú Áronnal és Hajdú Farkas-Zoltánnal, a kiadó igazgatójával, illetve főszerkesztőjével beszélgettünk ebből az alkalomból. – A szépirodalom kedvelőinek valószínű nem ismeretlen a Bookart Kiadó, elöljáróban mégis megkérem, röviden ismertessék a csíkszeredai könyvkiadó történetét alakulásától napjainkig. Hajdú Áron: Ha a kezdetekre gondolok, 2004-et írtunk. A Látó szerkesztőségében beszélgettünk az erdélyi magyar könyvkiadásról Kovács András Ferenccel, Láng Zsolttal és a bátyámmal. Arra jutottunk, hogy tulajdonképpen itthon is elképzelhető egy nem kizárólag pályázati pénzektől függő kiadó működtetése. Akkor úgy tűnt – de ez később be is igazolódott –, hogy minden a kiadó által képviselt minőségi és értékrendszeren múlik. Pontosabban azon, hogy milyen magasra állítjuk a mércét önmagunk számára. Bevállaltam a kihívást, és megalapítottam a Bookart Kiadót Csíkszeredában. Azért is mertem belevágni, mert nem volt idegen számomra a könyvkiadás meg a könyvnyomtatás, hiszen Domokos Géza közvetlen munkatársa voltam a Kriterion Alapítványnál. Az ő bölcsessége, emberi tartása és hosszú beszélgetéseink döntően befolyásolták pályám további alakulását. Akkor már több mint tíz éve dolgoztam a nyomdászszakmában. Sokat számított az is, hogy az Alutus nyomda vezetőjeként együtt dolgoztam Tőzsér Józseffel, aki mellett belátást nyertem a kiadók működésébe, és megismerhettem a könyvterjesztés igazi kihívásait. Azt tudtam, hogy nem működtethetek egy, a szó szoros értelmében felépített kiadót, szerkesztőkkel, grafikusokkal, terjesztési szakemberekkel. Nem állt rendelkezésre a szükséges tőke. Annak is tudatában voltunk, hogy a Bookart nem lesz évi 50-60 címet megjelentető kiadó. Hetente kell új könyvet megjelentetni ahhoz, hogy egy kiadó folyamatosan meg tudja szólítani az olvasókat, állandóan ott legyen a köztudatban. Szerencsésnek tartom, hogy nem nehezedett ránk egy ilyen nyomás, ezért azt adhattunk ki, amit mi szerettünk. Támogatással vagy anélkül, de mindenképpen a lehető legjobb tartalmakat a lehető legszebb kivitelezésben. Azt gondolom, ez előnyünkre is vált, amellett, hogy a szakma legjobbjait tudtuk külsősként foglalkoztatni, nem nehezedett folyamatos anyagi nyomás a kiadóra. Elindult a folyamatos munka. Kezdetben kizárólag szépirodalmi művek, majd gyermekirodalom és fordítások. Aztán tíz éve a képzőművészeti kiadványok az Új Kriterion Galériával közösen. Nem riadtunk vissza a kísérletezésektől sem, elsőkönyves szerzőket is megjelentettünk, és mindvégig erősségünk volt kiváló külföldi szerzők fordítása. Aztán jöttek az elismerések és díjak, melyek a romániai magyar kiadók között meghatározó szerepet biztosítottak a Bookartnak. Hosszú lenne mindenről beszélni, de hisszük, hogy van már egy számosnak nevezhető olvasótáborunk, olvasóink követik és értékelik munkánkat. A sok pozitív visszajelzés igazolja számunkra, hogy nem volt hiábavaló az eddig befektetett munka. Mindezt most koronázta meg Bartos Tibor Állami boldogság trilógiájának első kötete, az Arany vasmacska, mely kiadónk századik kötete. Hajdú Farkas-Zoltán: Már a Bookart alakulásakor megbeszéltük, hogy csak olyan könyveket fogunk kiadni, amelyeket mi is szeretünk olvasni. Persze tudtuk, hogy a magyar szerzők jó része a nagy kiadóknál szeretne megjelenni, nem akartuk, hogy „ha ló nincs, a szamár is jó” alapon forduljanak hozzánk írók és költők, ezért elhatároztuk, hogy az európai irodalmi termés javából merítünk, s már a kezdetektől fogva sikerült néhány rangos műfordítót megnyerni ebbéli tervünkhöz. – A kiadó igazgatója és főszerkesztője egy testvérpár. A Bookart családi vállalkozás? H. Á.: Bár hárman is dolgozunk a Bookartnak a családból, hiszen Krisztina lányom is sokszor beszáll a kiadói munkába, főleg a tördelésbe, nem nevezném családi vállalkozásnak. Azért sem, mert rajtunk kívül még nagyon sok barátunk dolgozik a kiadónak, és azért sem, mert az enyém a teljes anyagi felelősség. Úgy fogalmaznék, hogy a Bookart egy pompás csapat, amelynek mi is tagjai vagyunk. – Az évek folyamán a kiadó könyvei itthon és a határokon túl többször elismerésben, díjakban részesültek, igényes kivitelezésük és tartalmuk elnyerte a szakma és az olvasóközönség tetszését. Mondhatni a könyvgyártást művészeti szintre emelték, amint a kiadó neve is sugallja... H. F. Z.: Bookart – nomen est omen –, a név gyakran beszédes, árulkodó jel, amely magával hordozza a név viselőjének jellemző tulajdonságait. A latin kifejezés pontos fordítása: ’a név előjel’, ’a név jósjel’. Jelentése: ’nevében a sorsa’. Gyakori, téves fordítása: ’a név kötelez’, amely tulajdonképpen ’a nemesség kötelez’ (noblesse oblige) mondás nyelvi variációja. H. Á.: A kiadó jelmondata: Szép könyvet mindenáron! Mi ehhez tartjuk magunkat, és megpróbáljuk minden egyes kötetünk esetében ezt maximálisan érvényesíteni. Azt viszont nem állíthatom, hogy művészeti szintre emeltük a könyvgyártást. Persze megörvendeztet egy ilyen megállapítás, és nagyon örülnék, ha a Bookart olvasói is így gondolnák. – A Bookart könyvei szépek, ugyanakkor színvonalas tartalommal bírnak, kortárs erdélyi és magyarországi írók műveit, nyugat-európai szerzők fordításait, gyerekkönyveket egyaránt kínál ugyancsak kimagasló olvasmányélményt nyújtva. Mely olvasórétegnek ajánlják könyveiket? H. Á.: Úgy gondolom, rossz piaci fogás lenne behatárolni ezt. Vagy talán épp az ellenkezője? Ha azt mondanám, hogy az igényes tartalmat és szép könyvet szerető olvasóknak ajánlom a Bookart-könyveket, mert akkor talán minden olvasó ide szeretne tartozni. Nem merül fel a kiadás során az, hogy mely olvasórétegnek szánjuk a könyvet. Ez abból is adódik, hogy csak általunk igényesnek ítélt szépirodalmat, mindenki számára érdekes kultúrtörténeti munkákat és gyermekirodalmat adunk ki. – Milyen könyvújdonságokkal készülnek a közelgő Csíkszeredai Könyvvásárra? H. Á.: Az idei első könyvvásárra, hiszen az erdélyi könyvkiállításokat a csíkszeredai kezdi, három új könyvvel jelentkezünk. Az első Gálfalvi György Szárnyas malomköveink kötete az író 80. születésnapjára jelenik meg. „Gálfalvi György íróként, szerkesztőként, majd főszerkesztőként meghatározó egyénisége az elmúlt évtizedek erdélyi magyar irodalmi életének. Ebben a könyvben a szerző huszonkét jeles személyiséget jellemez, méltat, köszönt vagy búcsúztat. Szubjektív portrék ezek, hiszen mindannyiukhoz személyes kapcsolat fűzte vagy fűzi az írót, ám egybegyűjtve az 1989 előtti és utáni évtizedek maradandó, a mostani nemzedékek számára is tanulságos korrajzát kínálja olvasóinak” – olvashatjuk a kötet ismertetőjében. A második Magyary Ágnes, József Attila-díjas szerző Madrid című útirajza, melyről Márton Evelin, a kötet szerkesztője a következőket írta: „Kóstoljuk meg Madridot! – Magyary Ágnes művelődéstörténeti és kulináris sétára hívja az olvasót, finoman adagolva érlelt sonkákat és intrikákat, bort, édességet, bikaviadalt, verset és drámai műveket, költők, királyok, hadvezérek és drámaírók lába nyomát az utca kövén és sok humort, mert a madridi embert, akárcsak minket, a jó kedély, időnként önirónia segíti a létezésben. Jó étvágyat! ¡Que aproveche!” A harmadik, amely egyben kiadónk századik könyve, Bartos Tibor Állami boldogság trilógiájának első kötete Arany vasmacska címmel. Mivel kevesen ismerhetik, a szerzőről néhány mondat. Bartos Tibor 1933. augusztus 1-jén, Újpesten született. Tanulmányait az Idegen Nyelvek Főiskoláján végezte. Az 1950-es években többek között az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával, meséik gyűjtésével foglalkozott, majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. Műfordítóként számos alkotást ültetett át angolból. Ezzel párhuzamosan szenvedélyesen gyűjtötte a magyar nyelv szinonimáit, ezeket csoportosította és láncokba rendezte. Kutatásai eredményeként 2002-ben jelent meg Magyar szótára. Büszkén vallotta, hogy nem hajolt meg a kommunista hatalom előtt, és nem vette igénybe az ideológiailag betagozódott íróknak biztosított előjogokat. Bartos Tibor 2010. március 26-án, újpesti otthonában hunyt el. A kötetről pedig idézném Réz Pál megállapítását: „A szöveg (...) erős, üdítő, remek olvasmány. Elsősorban talán nem is azért, mert annyi érdekeset és gyakran érvényest mond a kor irodalmi, szellemi, kiadói életéről, és mert Bartos jobbára rosszindulatú, eleven, mulatságos crayonokat rajzol ismerőseiről, hanem hol természetesen áradó, hol eltökélten kigyúrt eredetiségéért és mindenekelőtt olykor erőteljes és érzékletes, máskor rafináltan formált, tudós, mindig lendületes nyelvéért.” – A Bartos Tibor-regény kapcsán, a munkafolyamat során szerkesztői berkekben elhangzott olyan merész kijelentés, miszerint jobb Esterházy Péter műveinél. Mennyiben állja helyét ez a megállapítás? H. F. Z.: A szépirodalomban ezen a magas szinten, amit a két említett szerző képvisel, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik mű a jobb. De nem is kell! Bartos Tibor úgymond a Bookart felfedezettje, mert noha a budapesti irodalmi mainstream tudott a kéziratról, elhallgatta, mellőzte ezt a példáját ritkító remekművet. H. Á.: Én meggyőződésből nem teszek ilyen kijelentéseket. Lehetségesnek tartom, hogy elhangozhattak ilyen értékelések a szerkesztés ideje alatt, hiszen sokan dolgoztunk a könyv elkészítésén, de nem osztom ezt a véleményt. Az olvasóknak, a kötetet recenzálóknak kell ezt eldönteniük. Megmaradnék annál, hogy egy nagyon érdekes és olvasmányos kötetet adunk most az olvasók kezébe, amely nagyon kemény munka gyümölcse és a kiadó jubileumi, azaz századik könyve. – Ezek szerint igazi olvasmánycsemegének ígérkezik a Bookart idei könyvterméke. H. Á.: Optimista vagyok, és őszintén remélem, hogy ez így is lesz, hiszen mindhárom könyvújdonságunk a VII. Csíkszeredai Könyvvásáron kerül olvasóink kezébe. És itt még nincs vége, újabb könyvek is kiadásra várnak idén, amelyek ugyanúgy pályázhatnak az olvasmánycsemege jelzőre. Hajdú Farkas-Zoltán Márton nyaracskája novelláskötete és a Márton László által szerkesztett Balla Árpád Zoltán Átlátszó lények, a szerző fotóival illusztrált levélregénye szerkesztés alatt áll. Dolgozunk továbbá Korniss Péter Szék 55 éve című fotóalbumán, melyet Salát Zalán Péter tervez, de rövidesen elkezdjük a munkát Domokos Johanna Az imádott című verseskötetén, valamint Tompa Gábor válogatott interjúkötetén. Utóbbit a kolozsvári Interferenciák nemzetközi színházi fesztiválra készülünk kiadni. Említenem kell még az ebben az évben megjelenő képzőművészeti kiadványokat, amelyeket Részegh Botonddal közösen készítünk. Nyolc katalógus készül az Új Kriterion Galéria idei kiállításaihoz, és dolgozunk két képzőművészeti albumon, amelyek Aurel Vlad bukaresti szobrász és Predrag Popara szófiai festőművész alkotásait mutatják be.

Szatmári Cecília