borús égbolt
Igaz történet alapján
A mai rohanó világban olyannyira el vagyunk foglalva a teendőinkkel, hogy nem sok figyelmet szentelünk saját magunkra. Ha pihenésre szánjuk a fejünket, egyből eszünkbe jut az a sok feladat, ami még ránk vár, és már ideje lenne hozzálátni. De néha mégis muszáj egy kis énidőt teremteni.
Pihenésként általában olvasok vagy megnézek egy filmet. A filmekkel viszont az utóbbi időben úgy vagyok, hogy rengeteg van belőlük, és hiába más színész, kicsit másabb körülmény és történés, az összes egy sémán alapszik. Romantikus filmek esetében a nagy találkozás, összeveszés, majd kibékülés. Lehet, csak én vagyok így ezzel, de már nagyon nehezen köti le a figyelmemet… Viszont hétvégén megtört a jég! Senki előtt nem titok, hogy mennyire kedvelem a háziállatokat. Megjelent egy film, melynek címe Ruby segítségével. Ahogy az a Magyar Filmadatbázis oldalán olvasható: „Ruby egy menhelyi kutyus, akit már többször visszavittek zűrös természete miatt. Ekkor talál rá Daniel, egy K9-es álmokat dédelgető rendőr. Megkezdődik az összecsiszolódásuk, ami roppant sikeresen zárul. Ruby olyan hihetetlen dolgot visz végbe, hogy ha nem tudnám, a történet igaz, azt mondanám, a forgatókönyvíró erősen a pohár fenekére nézett...”
A film varázsát tehát az is gazdagítja, hogy a teljes film igaz történeten alapul. Egy mentett kutyusról szól, akiből rendőrkutya válik. Viszont ehhez nem kis hit és bizalom szükséges, hisz Rubyt nemegyszer vitték vissza már a menhelyre helytelen és kezelhetetlen viselkedése miatt. A film vége pedig csodálatos. Úgy érzem, hogy aki megnézi, nagyon sok fontos dolgot tanulhat belőle. Hogy mennyire fontos a feltétel nélküli szeretet, hogy elfogadjuk és szeressük saját magunkat is, ne féljünk bizalmat adni, és bármilyen kilátástalan helyzetben hinnünk kell magunkban és céljainkban.
Ami pedig szintén nagyon figyelemreméltó, az az, ahogyan a film a felnőttkori ADHD-t ábrázolja. Bemutatják, ahogyan egy figyelemzavaros felnőtt tanulási zavaraival és hiperaktivitásával együtt éli mindennapjait, és azt is láttatja, hogy miként lehet megfelelőképpen együtt élni a szétszórtsággal, a fókuszálás nehézségeivel, a türelmetlenséggel és az állandó aktivitási kényszerrel.
Szilágyi Dalma-Orsolya
