enyhe havazás
borús égbolt
Ideológiák labirintusában
Érik néha az ember fiát meglepetések. Másfél hét múlva kerül sor az államfőválasztásra Romániában – először azt írtam kies hazánkban, de azért ne essünk feltétlenül túlzásokba –, tehát nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy a nyakunkon van. Arra figyeltem fel a túlzottan is jól ismert közösségi oldal hírfolyamának böngészése közben, hogy jó néhány ismerősöm azzal szórakozott, hogy az egyik választással foglalkozó honlapon kitöltött egy kérdőívet. A kérdőív számítógépes kiértékelése viszonylag egyszerűen működik: összehasonlítja a mi válaszainkat az államfőjelöltek válaszaival és megmondja, hogy százalékos arányban kifejezve mennyire értünk egyet velük. Ennél ugyanakkor egy kicsivel többre is vállalkozik az oldal: a kérdésekre adott válaszaink alapján azt is megmondja rólunk, hogy milyen a politikai irányultságunk. Kíváncsi voltam, kitöltöttem a kérdőívet. Az eredményt látva döbbenten bámultam a képernyőre. Hogy mi vagyok én? Erdélyi magyar újságíró létemre baloldali és liberális? Ez biztosan valami tévedés lesz. Második ránézésre azért némileg derűsebben fogtam fel a dolgot, mert láttam, hogy a politikai térképen Kelemen Hunort is a liberális baloldalra helyezték az oldal szerkesztői, igaz, úgy tűnik, ő kevésbé liberális és kevésbé baloldali, mint én. Erdélyben ugyanakkor a baloldali és liberális szitokszónak számít – legalábbis magyar nyelvterületen –, ezért egy kissé továbbra is értetlenül álltam a dolog előtt. Szerencsére ekkor mentő – ha úgy tetszik, önfelementő – gondolatom támadt. Eszembe jutottak ugyanis egyetemi tanulmányaim. Töredelmesen bevallom, hogy bizony tanultam ott politikai filozófiát is. Legalábbis sikeresen vizsgáztam egy ilyen nevű tantárgyból. Úgy emlékszem, hogy az ideológiai szembenállások nagyjából visszavezethetők oda, hogy mit gondolunk arról, hogy mi az ember. Az ember lényege már születésünkkor adott, vagy előbb megszületünk, és mindaz, amiről azt mondjuk, hogy a létezésünk lényege később, a szocializációnk során alakul ki? Előbbi többnyire a konzervatív, utóbbi inkább a liberális világnézet jellemzője. Igen ám, de ma már – a szélsőséges pártokat leszámítva – nem léteznek ideológiai szempontból vegytiszta pártok. Azért nem, mert a klasszikus liberalizmus és a szociáldemokrácia és bizony még a feminizmus számos eredeti célkitűzése is időközben megvalósult, észrevétlenül szerves részévé vált hétköznapjainknak. Ma már a politikai bal- és jobboldal felosztása viszonylagos. A fent említett kérdőív például nem kérdezett rá arra, hogy mennyire fontos számomra a nemzeti identitásom. Pedig számomra sokkal fontosabb, mint például magyarországi balliberális ismerőseim számára. A kisebbségi lét sajátossága miatt ez nem is lehet másképp. Fellélegeztem. Nem lehet itt semmi gond, ha szeretem saját véreimet, akkor ők is biztosan elnézik nekem, ha egy kicsit szabadelvűbb perspektívából nézem a világot.
Kiss Előd-Gergely
-min.jpg)
