erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Hova megy a gyermek nyáron?
Belefutottunk abba az időszakba, amely minden évben a táborokról szól. Mostanság már mindenféle tábort szerveznek, ami főként azért jó, mert a gyermek nem mondhatja, hogy nem szereti az adott tevékenységet, hisz bármilyen hobbija is legyen, nagy valószínűséggel annak megfelelő tábort is szerveznek. Rengeteg sporttábor van, egyházi tábor, lovastábor, rajztábor, énektábor, és természetesen a kézművestábor, amivel engem riogattak, ha gyermekkoromban rossz fát tettem a tűzre. Nem azért, mert baj lenne a kézműves-foglalkozásokkal, csupán nekem ilyesfajta ügyességből igencsak keveset juttatott a Fennvaló. Mindenféle tábor van tehát, épp meggymagozó táborról nem hallottam még, noha valószínűleg annak is lenne keletje.
A tapasztaltak mesélik, hogy a vakáció megérkezésével a magasba emelkedik a szülők aggodalmi szintje: naphosszat találgatják, hogy a gyermek mit fog csinálni egész nyáron, mert nyilván senkinek nem tetszik a számítógép előtt ücsörgő, vagy épp a táblagépet simogató látvány. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy lehetőségei szerint szemelgessen a különböző táborok felhozatalából, mert nem létezik, hogy valamelyik ne tetszene a csemetének. Ha mondjuk nem szeret festeni, gyöngyöt fűzni és barkácsolni (ismét magamból indulok ki), attól szerethet kirándulni, természetet járni, fényképezni, vagy épp táncolni, sportolni.
De miért is jó és hasznos, ha táborba megy a gyermek? Egyrészt szocializálódik, és barátokat szerez még akkor is, ha nem veszi észre. Folyamatosan kommunikál, a táborban zajló tevékenységek által pedig fejlődik is, sőt az sem utolsó szempont, hogy önállósodik. Emlékszem életem első táborára: Magyarországon volt, én pedig az ottani unokatestvérem által jutottam el, és egyetlen külföldi voltam, azaz rajta kívül mondhatni senkit nem ismertem. Kicsi gyermek lévén pedig még a legkisebb szellőtől is tartottam, féltem az ismeretlentől, hogy nem tudom majd végrehajtani a feladatokat.
Már az első nap beláttam, hogy aggodalmaim hiábavalók voltak, mert nagyon könnyen barátkoztam és rengeteget tanultam a tábor ideje alatt: addig számomra ismeretlen énekeket hallottam, ott ismerkedtem meg többek között a baseballhoz hasonló népi játékkal, a métával, és életemben ott hallottam először a kullancsról, amelytől bizony óvakodni kell. Emlékszem, eleinte fogalmam nem volt, hogy mi a csoda lehet, így arra gondoltam, hogy ha az erdőben kell félni tőle, akkor valószínűleg a medvéhez hasonló állat lehet. Mert hát nálunk mindig azt mondták: „Isten őrizz, hogy összefuss a medvével.” Nos, ott ugyanez volt a helyzet a kullancsokkal. Jó volt, hasznos volt – nemcsak azért, mert megismertem a kullancsot –, és még így közel húsz év után is szívesen gondolok vissza.
A tábor szinte minden esetben egyenlő az élménnyel. Sajátos világ, amely kiragad a hétköznapokból, sok esetben próbára teszi az ember határait, végül pedig magabiztosan tér haza, és alig várja a következőt. Szóval, hova megy a gyermek a nyáron? Igen, pontosan...
Kertész László
.jpg)
 cm.jpg)
