Az év elejétől eltelt időszak során a technokrata kormány a „jövőbe tekintés” terén is serénykedett: különböző országos programot, stratégiákat és projekteket dolgoztak ki, illetve azokra vonatkozó kormányrendeleteket, vagy törvénytervezeteket fogadtak el. Kissé furcsa, hogy egy olyan kormány, amely alig egyéves mandátummal rendelkezik, távlatokban gondolkozik, s ugyanakkor szándékainak a megvalósítását óhatatlanul a jogutódjára, a majdani kormányra, illetve parlamentre hagyja hátra. Ennek ellenére Klaus Johannis államelnök (de nem csupán ő) dicséretesnek tartotta, tartja a kormány ilyen irányú ténykedését, és többször is utalt arra, hogy vannak olyan programok és projektek, amelyeket érdemes lenne folytatni, továbbvinni, illetve gyakorlatba ültetni. Majd megválik… [caption id="attachment_37547" align="aligncenter" width="600"] Autópálya. Ígéretekben eddig sem volt hiány, csak a kilométerek nemigen gyarapodtak...[/caption] A múlt heti (október 5-i) kormányülésen elfogadták Románia területi fejlesztési stratégiája jóváhagyására vonatkozó törvény tervezetét. Ez az elkövetkező két évtizedre, azaz 2035-ig tájolná be országunk területi fejlesztésének legfőbb irányvonalait. A kormányülésről kiadott hivatalos közleményben többek között az is szerepel, hogy ez a stratégia azon prioritások egyikét jelenti, amelyet magára vállalt a Cioloș-kormány a 2016-os esztendő vonatkozásában. Amúgy meg kell jegyeznünk, hogy a múlt esztendőben ismertetett és a parlament által megszavazott kormányprogramban ez a stratégia nem szerepelt. A megnevezés tekintetében a következő olvasható: România policentrică – 2035. Nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a „policentrică” kifejezéssel, mert azt nemigen tudjuk lefordítani, mi több, az a román értelmező kéziszótárban sem szerepel. Nem az első eset, amikor a vájt fülűek is nehezen értik meg a kormány ágas-bogas megfogalmazási stílusát. De ne akadékoskodjunk, hanem térjünk a lényegre. A kormány elképzelése szerint 2035 perspektívájában az ország területi fejlesztését a funkcionalitásra, a hatékony adminisztrálásra kell alapozni oly módon, hogy az állampolgárok számára vonzó élet és lakhatósági feltételek legyenek biztosítva, ugyanakkor Romániának fontos szerepe lehessen Európa délkeleti zónájának a fejlődésében. A területfejlesztési stratégia (SDTR) ebben a keretben előtérbe helyezi országunk földrajzi pozíciójának a megfelelőbb értékesítését, Európa fejlett zónáihoz való könnyebb hozzáférhetőséget. Ennek a stratégiának a szükségessége tekintetében a kormány azt hangsúlyozza, hogy annak révén lehetővé válik a szektoriális stratégiák kidolgozása és a különböző stratégiai irányzatok betájolása hosszú távon is. Egyébként ezt a dokumentumot a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium dolgozta ki a kormányfő közvetlen koordinálásával. Öt főbb célkitűzésről van szó, s ezek a következők: az ország területének funkcionális beintegrálása az európai térbe az energetikai, a távközlési és a szállítási hálózatok hatékony összekapcsolása révén; az életminőség javítása a közművesítési infrastruktúra a közszolgáltatások fejlesztése révén; egy versenyképes településhálózat kifejlesztése a területi szakosodás támogatása és a funkcionális városi zónák kialakítása révén; a természetes és az épített patrimónium védelmezése és a területi identitás elemeinek az értékesítése; a területfejlesztési folyamatok ügykezelésének hatékonyabbá tétele. Túl ezen a nyolc fő, illetve általános célkitűzésen, a stratégia még tartalmaz tizennyolc sajátos célkitűzést és tíz tervezési irányvonalat is. Továbbá a stratégiában szerepel jó néhány konkrét akció is, különböző országos szintű intézkedések, továbbá egy rövid távú (3 éves), egy középtávú (7 éves) és egy hosszú távú (több mint 10 éves) akcióterv is. Mit mikor? A rövid távú prioritási akciók között szerepel Romániának a páneurópai energiaszállító hálózatokhoz való csatlakozására vonatkozó dokumentumok előkészítése és aláírása, az ország területrendezési terve (PATN) településhálózati fejezetének a felülvizsgálata (az erre vonatkozó tervezetet néhány héttel ezelőtt már nyilvánosságra hozták, s az egyesek körében visszatetszést váltott ki, sőt félreértést is okozott olyan értelemben, hogy régiósításról lenne szó), a lakhatási stratégia elfogadása (ezt a stratégiát ugyancsak nyilvánosságra hozták már) stb. Középtávon a prioritási akciók között szerepel a határ menti zónák intézményi stratégiájának a kidolgozása, legalább tíz beruházási projekt megvalósítása, legalább két Dunán átívelő rendszer megvalósítása, legalább négy kerülőút megépítése, legalább tíz megyeszékhelyen a bicikliutak infrastruktúrájának a megteremtése, az ivóvíz- és kanalizálásbekötéssel rendelkező lakások részarányának növelése stb. Hosszú távon a kormány két teljes autópálya megvalósításával számol, azokéval, amelyek észak–déli irányban, illetve kelet–nyugati irányban átszelik az országot, továbbá két olyan autópálya, amely a Kárpátokon kívül valósulna meg, egy új híd építése a Tiszán Máramarosszigetnél, legalább egy olyan autópálya építése, amely összeköti Moldovát Erdéllyel, legalább egy olyan vasúti pálya megvalósítása, amely lehetővé teszi a nagysebességű vonatközlekedést, a szociális lakások építésének a fokozása stb. A törvénytervezet értelmében amennyiben az elfogadásra kerülne, akkor annak hatályba lépési időpontjától számított hat hónapon belül a régiófejlesztési és közigazgatási minisztériumnak ki kell dolgoznia az ország területi fejlesztési stratégiája gyakorlatba ültetésére vonatkozó tervet, s azt majd kormányhatározattal hagynák jóvá. Ezt a gyakorlatba ültetési tervet háromévenként aktualizálnák az addig elért eredmények függvényében. Sok pénzre lenne szükség Mindaz, ami szerepel a szóban forgó területfejlesztési stratégiában ahhoz, hogy megvalósulhasson, feltételezi a finanszírozást is, azaz a pénzforrásokat. A becslések szerint 126 milliárd euróra lenne szükség, a kormány viszont egyelőre csak 50 milliárd eurót tudott beazonosítani. Közel 20 milliárd euróra lehetne számítani az uniós alapokból, 22 millió euróra a költségvetésből és 5 milliárd euróra kölcsönökből. Ezek szerint a beruházások megkövetelte 126 milliárd euróból csak 50 milliárd euró mutatkozik a „láthatáron”, azaz alig 40 százalék. Hogy honnan teremtődne elő az a 76 milliárd eurós differencia, arra nem ad választ a most elfogadott stratégia. A nyilvánosságra hozott dokumentumból az derül ki, hogy csak az autópályák és az utak finanszírozási munkálatai 37 milliárd eurót követelnének, de a kormány csupáncsak 17 milliárd eurós forrást volt képes beazonosítani: 4,6 milliárd euró a 2014–2020-as időszakban az európai alapokból, 6,6 milliárd euró a költségvetésből, 4 milliárd euró kölcsönökből és 1,9 millió euró publikprivát partnerségek révén előteremtett alapokból. (Ez utóbbi tekintetében valószínűsíthető, hogy a kormány nem mondott le a megelőző kormányok ama szándékáról miszerint a Ploiești–Brassó autópályaszakaszt PPP-rendszerben valósítják meg.) Megint azt kérdezhetjük, hogy honnan teremtődik elő az a húszmilliárd eurós különbözet az autópályák és az utak építésére. Egyébként a stratégiában szereplő autópályák finanszírozási szükséglete közel 13,3 milliárd euró, ehhez viszonyítva elméletileg csak mintegy 7 milliárd euró áll a rendelkezésre, pontosabban állna majd rendelkezésre. De a többi célkitűzés esetében is a pénzforrások tekintetében üresnek ígérkezik a zseb. A metróprojektek esetében 10 milliárd euróra lenne szükség, egyelőre viszont az Európai Uniótól csak 680 millió euróra van ígéret, az állami költségvetésből pedig 200 millió euróra. Akkor ilyen körülmények között pedig kicsit túlzás, legalábbis egyelőre a metróbővítésről beszélni. A majdani beruházási projektek tekintetében még utalnánk egyre, egy olyanra, amely a lakosság jelentős hányadát is közvetlenül érintheti. A hőszigetelésekről van szó. 2035-ig erre a célra 5,3 milliárd eurót fordítanának, de egyelőre csak 2,9 milliárd eurós forrást sikerült beazonosítani. Egyelőre tervezet Egy merészet alkotott a kormány, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy merészet álmodott most, mandátuma befejeztének közeledtével a Cioloș-kormány. Azt nem mondhatnánk, hogy nem ígéretesek ezek az elképzelések, de azt is mondhatnánk, amit a közmondás: az ígéret szép szó, s ha betartják, úgy jó. Ez esetben a betartás nem a technokrata kormányra „hárul”. Ilyen körülmények között pedig joggal kérdezhetjük: ebből a törvénytervezetből lesz-e egyáltalában törvény, s ha igen, akkor eredeti formájában, vagy majd azt olyannyira átdolgozzák, hogy arra „a szerzők” sem fognak ráismerni?... A területi-fejlesztési stratégiához kapcsolható egyes jogszabályokat már időközben elfogadott a kormány. Ezek között említhetjük a szolgálati lakásépítési többéves programot jóváhagyó 2016/709-es kormányhatározatot, amely a Hivatalos Közlöny október 6-i számában jelent meg vagy a Duna-delta integrált fejlesztési stratégiáját jóváhagyó 2016/602-es kormányhatározatot, amely a Hivatalos Közlöny október 7-i számában jelent meg. Hecser Zoltán