Homoródszentlászlónak, a Kányád községben található kis településnek ma mintegy 20 állandó lakója van. Vasárnap azonban kilencvenen vettek részt az ünnepi istentiszteleten: hazajöttek ünnepelni az elszármazottak. Ma húszan lakják Homo­ród­szentlászlót. Nem volt ez mindig így, hiszen 1850-ben 140-en, 1900-ban 204-en, 1910-ben 207-en, 1941-ben 205-ön lakták. A természetes fejlődést minden bizonnyal túlnyomórészt a mezőgazdaság szocialista átalakítása okozta, illetve a városok fejlődő ipara, így a jobb megélhetés reményében a helyiek közül sokan már a múlt század ötvenes éveiben Székelyudvarhelyre és más váro- sokba költöztek. A népesség 1966-ra 166, 1977-re 121, a rendszerváltás korára 39 lélekre apadt, a legutóbbi népszámlálás alkalmával pedig mindössze 33 helyi lakost írtak össze. Iskolája, kultúrháza az utóbbi években összeomlott. Helyben lakó lelkésze nincs, a szolgálatot 1995 óta Barabási Domokos ócfalvi lelkipásztor végzi, aki ugyanakkor az abránfalvi és a miklósfalvi híveket is ellátja. A négy faluban élő reformátusok száma pillanatnyilag – a becsült adatok alapján – mintegy 320 fő. A környék amúgy református többségű, a kevés beköltöző, a néhány új bebíró család általában városi kötődésű, székelyudvarhelyi munkahelyekre ingáznak, gyermekeiket is ott járatják iskolába, és magától értetődően az ott működő – többnyire unitárius és római katolikus – egyházközségekhez tartoznak. A falu, amely a többi hasonló nevű településtől való megkülönböztetés végett kapta a ’Homoród’ előtagot – ál-homoródmenti település, nincs olyan folyóvize, amely a Kis- vagy a Nagy-Homoród vízgyűjtőjéhez tartozna –, nyugodtan viselhetné a ’Székely’ előnevet is. Máig fennálló legendáriuma van annak, hogy eredeti névadója szent királyunk, Erdély és a székelyek védőszentje, hiszen Szent László tiszteletére épült 14. századi temploma és kolostora volt, amelyet a szerzetesek feladtak, később a reformátusok vették birtokba. A korai templom használhatatlanná vált, 1616-ban építettek újat, de a 18. század legvégén – egy földcsuszamlás miatt – azt is el kellett bontaniuk (1797), az új (1802) pedig alig szolgálhatott egy évszázadot, így 1913-ban ismét templombontás következett, de csak 1929-re építhették fel az Úr új házát. Mindez azonban azt jelzi, hogy bár nem volt ugyan soha túl népes, de szorgalmas és jómódú székelyek lakták, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen helyben lakó papjuk és tanítójuk. Vajnárné Székely Ilona (1945), Ilus néni gyermekkorában még viszonylag erős és kompakt közösség élt Szentlászlón, volt elemi iskolája összevont osztályokkal (1979-ig), és helyben élő lelkésze is. Az utolsó helyben lakó lelkész Kóréh Béla volt. Mivel Ilus néniben erősebb volt a humán tudományok iránti érdeklődés, a Székelyudvarhelyen szerzett érettségit követően, magyar szakon diplomázott a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Szórványvidékeken, később Kolozsváron tanított, ott állapodott meg családostól, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elkötelezett kutatásokat folytasson és utánajárjon minden adatnak, amely szülőfaluját érinti. Fontosnak tartotta azt is, hogy kiderítse, kik, hol és hogyan váltak az első és a második világháború áldozatává. És elhatározta, hogy kezdeményezi az emlékállítást, hiszen a faluban mindeddig nem létezett világháborús emlékhely. Az obeliszk még a múlt évben elkészült, de akkor a pandémia miatt nem kerülhetett sor a felavatására. Az augusztus 29-én tartott ünnepi istentisztelet alkalmával – amelyen mintegy 90 ide kötődő személy vett részt – úrvacsoraosztásra is sort került. Barabási Domokos felsorolta a két világháborúban elhunytak nevét, de azokat is megemlítette, akik fogságban, illetve a háborúban szerzett betegségük miatt idehaza hunytak el. A templom, illetve a parókia udvarán meghitt együttléttel, kultúrműsorral és közebéddel folytatódott a találkozó, immár a székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Önkéntes Pénztára (NyÖP) keretében működő kórus tagjai és Zerkula György zenetanár közreműködésével. Az eseményen jelen volt Balázs Árpád újságíró, sporttörténész is, aki székelyföldi olimpikonokkal kapcsolatos kutatásairól beszélt és bemutatta a témában írt köteteit is.

Simó Márton