Székelykeresztúr környéke a megye legszegényebb vidéke, s ezen belül is Szent­ábra­hám, Siménfalva és Román­an­drásfalva áll különösen rosszul – legalábbis ez derült ki abból a felmérésből, amely nemrég készült Kovászna, Hargita és Maros megyében a United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projekt keretében. Ez a különböző hivatalos statisztikai adatokra alapozott felmérés viszont csak egy kis szelete a 12 hónap futamidejű, a Norvég Alap támogatásával zajló integrációs projektnek. [gallery link="file" columns="2" ids="21564,21565"] A United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projektben a Gyulafehérvári Caritas, Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatai, szociális és gyermekvédelmi hatóságai, valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia kara működik együtt. A projekt teljes értéke 1 334 750 lej, amelyből 10 százalék önrész. Szociális érzékenység: van, mit fejleszteni rajta – Több különlegessége is van ennek a projektnek – emeli ki Ludescher László, a United Networks akcióterv menedzsere. – Egyik az, hogy akikre hatni szeretnénk e projekt révén, azok nem maguk a szegény vagy a hátrányos helyzetű emberek. Mi elsősorban a közösségek vezetőit, a helyi intézmények munkatársait akarjuk érzékenyebbé tenni a jelenség iránt. Ugyanakkor olyan integrált fejlesztéseket kidolgozva szeretnénk segíteni a szociális probléma megoldását, amelyekben a szociális szolgáltatás csak az egyik dimenzió. Azt szeretnénk elérni, hogy az ivóvízvezeték, a csatornahálózat ott is kiépüljön, ahol eddig nem, a cigánytelepekre és a gettókba is eljusson az iskolabusz. Ludescher László szerint a projekt során megyei intézményi hálózatokat hoznak létre: a hasonló problémákkal küszködő önkormányzatok, illetve megyei hivatalok hálózatát, amelyek együtt keresnek megoldásokat. Példaként Kovászna megyét hozta fel, ahol gyakori probléma – akárcsak megyénkben –, hogy például egy-egy romatelepen teljes mértékben rendezetlenek a tulajdonviszonyok, és ennek számos következménye van: nehezen kap az ott élő személyi igazolványt, nehezen tud munkát keresni, nem juthat állami támogatáshoz. Bár ez a helyzet általánossá vált, most talán változhat. – Kovászna megyében most ezt próbálják megoldani az önkormányzati vezetők topográfus és főépítész bevonásával – magyarázza Ludescher. Hargita megyében az analfabetizmus felszámolása az egyik kiindulópontja a közös gondolkodásnak. Minden megyében két-két téma mentén dolgoznak együtt az önkormányzatok. A projekt további újdonsága egy decemberben megszervezett tanulmányút volt, amelyen negyven helyhatósági alkalmazott keresett fel olyan erdélyi településeket, ahol valamilyen módon sikerült a szegénység felszámolása terén előrelépni. Partnerségben vagy kimaradva Hargita megyében a partnerségi szerződést nyolc község írta alá: Székelyderzs, Galambfalva, Újszékely, Románandrásfalva, Etéd, Siménfalva, Korond és Parajd – tájékoztatott Andrási Erika, a projekt közösségfejlesztési koordinátora. – Valamennyiük esetében közös vonás, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság száma jelentős, azaz meghaladja a kritikus 25 százalékot. Valamennyi községben komoly gondot jelent a munkanélküliség, valamint a minimális, de legalább stabil jövedelem hiánya. A felzárkóztatni kívánt célcsoport jelentős része napszámosként dolgozik, vagy kézműves, kosárfonásból, seprű- esetleg fakanálkészítésből él. Elég gyakoriak a rossz lakhatási körülmények és a felnőttkori analfabetizmus is. A partnerközségek közül Si­ménfalván végeznek mély felméréseket, készül helyi stratégia és akcióterv is a felzárkóztató projekt keretében. A községek kiválasztása a statisztikai adatok feldolgozásából született deprivációs index szerint történt. Ez tulajdonképpen egy „szegénységi mutatót” jelent, amelyet többek között a munkanélküliségi arány, az alacsony jövedelem, valamint a lakáskörülmények adataiból számítottak ki, és amelynek alapján a községeket rangsorolták. E „szegénységi” rangsort Hargita megyéből Szentábrahám, Siménfalva és Románandrásfalva községek vezetik nagyon hasonló adatokkal. Közülü k elsőként Siménfalva vállalta fel, hogy részt vesz a projekt megvalósításában. – A részvétel nyitottságot és hosszú távú elköteleződést feltételez, ugyanakkor anyagi hozzájárulást is vont maga után – mutat rá Andrási Erika. – Siménfalva község esetében mind az önkormányzat, mind a helyi közösség részéről az együttműködésre nyitottságot tapasztaltunk, ugyanúgy arra, hogy közösen megkeressük és kivitelezzük a fejlesztési lehetőségeket. – A szegénység természetesen nagyban köthető a roma lakossághoz – jegyezi meg Ludescher László. – Azt tapasztaltuk, hogy a magyar és roma közösség közötti viszony már sok esetben el van fajulva. Hallottunk olyan diskurzusokat is, hogy nem érdemelnek semmit. Mindegyik megyében akadt önkormányzat, amely olyannyira elzárkózott a projektben való részvételtől, hogy nemhogy kiválasztott község nem kívánt lenni, hanem a hálózatba sem kapcsolódott be. Tény, hogy a fenntartásoknak gyakran valós, negatív tapasztalat az alapja, viszont ha nem teszünk semmit, a szociális probléma öngerjesztő módon növekszik. Minél nagyobb a szegénység, annál nagyobb a gyermekek száma, tehát a szegénység újratermelődik, és generációk múlva ébredünk fel, hogy végleg kezelhetetlenné vált a helyzet. Siménfalva nevelni szeretne – Szerintem a mi községünk a legszebb – válaszolta Péter Zoltán polgármester, amikor arra kértük, hogy jellemezze Siménfalva községet. – Nem mondanám teljesen hátrányos helyzetűnek, csak közepesen fejlettnek, mivel a hat legnagyobb településünkön áthalad a főút, ami pár éve le van aszfaltozva, a község két város, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között fekszik, amelyek biztosítanak valamennyi munkahelyet, és infrastruktúra szempontjából sem vagyunk elmaradva. Épp most zajlik az átadása-átvétele két falu vízvezetékrendszerének, két nap múlva másik két falunak átadják, és őszig még négy falunak kiépül a vízhálózata. Ami a csatornahálózatot illeti, a főút melletti hat falunak nyertes pályázata van erre: 2017 végéig elkészül. Hogy mégis miért hátrányos helyzetű Siménfalva község? 3800 lakosából legalább 1200-1300-ra tehető a roma lakosság száma. A községnek 14 települése van 14 közvilágítással, 14 művelődési hajlékkal, 14 tejcsarnokkal, „nem egészen” 14 iskolával, 16 templommal. – Amitől szegényebbnek tűnik, az az, hogy sok a nyugdíjas, idős ember, főleg a főúttól félreeső falvakban – véli az elöljáró. – A fiatalok elhúzódtak városra, mivel itt nem voltak munkahelyek. Sok a szociális segélyre szoruló, körülbelül 200-220 család, mintegy 600-700 személy részesül segélyben. Éppen ezért is fontos nekünk ez a projekt: mert sok ember van, akivel foglalkozni, gondolkodásmódjukat formálni kell. Szeretnénk, hogy kifejezzék, mire volna szükségük, és azt megpróbáljuk közösen kivitelezni. Fontos, hogy megtanuljanak, megtanuljunk segíteni saját magunkon, és az is, hogy nőjön az önbizalmuk, higgyék, hogy lesz eredmény. És akkor lesz is – bizakodik Péter Zoltán. A projekt áprilisban egy tusnádfürdői tanácskozással zárul – Ezután derül ki, hogy tudunk-e valóban alulról felfelé építkezni? – teszi fel a kérdést a projekt menedzsere. – Tudjuk-e a hátrányos helyzetűek részvételét erősíteni? Hálózatban és ugyanakkor tágabb perspektívában gondolkodni? Szociális problémákat integrált fejlesztés révén megoldani? Tulajdonképpen szellemi műhely is ez a projekt, amelyekre további uniós projekteket lehet alapozni. Daczó Katalin