Románia az utolsó helyen áll a lakosság gazdasági ismereteit tekintve, miközben az emberek azt hiszik magukról, hogy sokat tudnak a pénzről – ebben ugyanis elsők vagyunk. Az Eurobarometer felmérése több mint 26 ezer európai uniós állampolgár online lekérdezése alapján készült tavasszal.
A felmérés során alapvető pénzügyi ismeretekre kérdeztek rá (megtakarítás, letét, kamat, infláció, befektetés témákban), illetve a pénzügyi magatartásra, arra, hogy hogyan költekezünk, és persze megkérdezték, hogy a válaszadó milyennek gondolja saját pénzügyi ismereteit az ország többi felnőtt polgárához képest. És – mint fentebb már jeleztem – kiderült, hogy jobbak vagyunk bárkinél, miközben valójában vajmi keveset tudunk. Ez egy eléggé veszélyes konstelláció, kicsit ahhoz hasonlít, amikor az ember azt hiszi magáról, hogy szenzációsan vezet, jók a reflexei, és ebből az alapállásból nyomja a gázt, veszi a kanyarokat, és nagy eséllyel okoz olyan balesetet, amelyben nemcsak magát, hanem másokat is veszélyeztet. Ha elhisszük magunkról, hogy jók a pénzügyi megérzéseink, értjük a gazdasági folyamatokat, miközben halvány lilánk sincs az egészről, lazán belerángathatnak vagy belerángathatjuk magunkat olyan kockázatos vállalkozásokba, amelynek terheit aztán a családtagok is nyöghetik évekig. Sajnos tragikus végkimenetele ennek is lehet: a nagy adósság elől a halálba menekül egy-egy ember, otthagyva a hozzátartozókat a bajban.
Sok mindennel vagyunk így. Mindent tudunk a nevelésről, nem kell nekünk megmondja senki, hogy miként lehetne jobban. Ha gond van, akkor inkább a szőnyeg alá söpörjük a problémát, igyekszünk nem látni a tüneteket, legyintünk egyet, majd kinövi, majd lesz valahogy, mert mi mindent megtettünk, a legjobbat akartuk. A mentális egészség is olyasmi, amiről csak a gyengék rinyálnak, pszichológushoz meg tudjuk, kik járnak. Aztán néha mégis beleroppanunk, feladjuk vagy függőségbe menekülünk. Apropó függőség! Erről is sokan azt hiszik, hogy mindent tudnak, meg vannak győződve még akkor is, amikor már nagy a baj, hogy kézben tartják a dolgokat, akkor hagyják abba, amikor csak akarják. Csak sajnos ez sem így működik, de erre gyakran csak a gödör alján jövünk rá.