A türelem rózsát terem. Ki ne ismerné ezt a mondást? Emlékszem, mennyire utáltam, mikor gyermekkoromban ismételték szüleim, ha gyorsan meg szerettem volna kapni valamit. Akkor annyira nem is értettem igazán, de ma már én is mindennap erre tanítom a gyermekeimet: hogy türelemmel legyenek és ne akarjanak mindent, azonnal.
A türelem az egyik legértékesebb képesség, amit elsajátíthatunk életünkben. És valljuk be, nagy szükségünk is van rá, akár a legegyszerűbb élethelyzetekben is. Lehetünk akár a posta előtt, akár a szupermarket pénztáránál, vagy amikor a telefon csöngésére várunk, mert már órák óta megígérték, hogy öt perc múlva visszahívnak. A várakozás sokszor meglehetősen nehézkes és próbára teszi türelmünket, hiszen olyan világban élünk, amely folyamatos rohanásra késztet. Szakemberek szerint a türelem építi az ember karakterét és segít jobban kezelni a kihívásokat is, éppen ezért sosem késő elkezdeni a várakozás művészetének tanulását.
Bevallom, én sem tartozom a legtürelmesebb emberek közé, és gyakran kérem a Fennvalót, hogy adjon még nekem belőle, mert igencsak szükségem van rá. Nemrég alaposan próbára tették a türelmemet. Annak ellenére, hogy előre leegyeztetett, fix időpontra érkeztünk egy felülvizsgálatra, több órát voltunk kénytelenek várakozni, amíg végre bekerültünk. Ez pedig egy négyéves örökmozgóval szinte felért egy örökkévalósággal. Tudom, tudom, ennek számos oka van, nem hibás ezért senki, leterhelt az egészségügyi rendszer, kevés az orvos (pláne, aki a rendelési idő lejárta után is hajlandó ellátni a betegeket, mindaddig, amíg mindenki sorra kerül), sok a beteg, de azért mégiscsak jó lenne valami megoldást találni arra, hogy az ember ne egy egész napját kelljen eltöltse várakozással. Már megszámoltuk az emeletre vezető lépcsőket, a váróban fejből tudtuk a székek számát, barátkoztunk az emberekkel, előkerült és el is fogyott a ,,túlélő” keksz és a víz a táskából, és mi még mindig csak várakoztunk, egyre fogyó türelemmel.
Doris Wolf pszichológus szerint megkönnyíti a várakozást, és csökken a türelmetlenség is, ha a várakozás jutalmára gondolunk. Minden bizonnyal igaza van, hiszen nekem is csak az járt a fejemben, hogy vannak dolgok, amire – türelemmel vagy anélkül – megérni várni!