Öt éve vezettek be árplafont az energiafogyasztás terén, amely egy hónap múlva már a múlté lesz. Jó ideje lebegteti a kormány az árplafon eltörlését, többször is terítékre került, halasztást újabb halasztás követett, ám az elmúlt heti bejelentések alapján tényleg megszűnik az energiahordozók kormány általi támogatása július elsejétől. És onnantól szabad a vadászat. És a választás is.

A fogyasztó kezdheti megcsillogtatni a ma­tektudását, ugyanis egy kilowatt/óra lehet egy, de lehet három lej is, viszont lehet dinamikus árat is választani, ahhoz viszont nem elég az algebra, oda már kell tőzsdei ismeret is. Ugyanis vannak napszakok, órák, amikor olcsóbban adják a tőzsdén az áramot, ha pedig mi is akkor vásárolunk, amikor a legkisebb az ár, akkor spórolhatunk, nem is keveset.

Van viszont más alternatíva is: az éjszakai áram mindenképp olcsóbb a nappalinál. Utánanéztem, és meglepődve tapasztaltam, hogy éjjel 2 és 4 óra között a legolcsóbb a villanyáram. És itt felvillant a ledes lámpa a koponyámban is.

Újratervezés: mindent, ami az áramfogyasztást illeti. Július elsejétől csak és kizárólag éjjel kettőkor kezdek neki porszívózni, ekkor indulhat el a mosógép, ekkor lehet majd minden elektronikai eszközt bekapcsolni, telefont tölteni. Sőt, ekkor kezdheti a mester a parkettacsiszolást, a kőműves csak ekkor vésheti a falat, az asztalos ebben az idősávban rakhatja össze az új bútort, haj­nalban fúrjuk ki a lukakat az új polcoknak, ekkor lehet tévét nézni, zenét hallgatni – lehetőleg a kétezer wattos hangfalakban, mert olcsóbb az áram –, a ruhaszárító és a mosógép is kimondottam éjszaka üzemelhet. Igaz, az éj­szakai melónak hátránya is van: egyrészt a tyúkokkal egyszerre kell lefeküdni, másrészt reggelente csak bekóvályogni tudunk majd a munkahelyünkre a fáradtság miatt.

De egy biztos: a szomszédok szeretni fognak. Legalábbis remélem.