Mit sem sejtve, lazán autóztam a Nyikómentén. Megnyugtatóan hatott az idegrendszeremre, hogy már nincs messze az úti cél. Komfortérzetemet fokozta a forgalom szinte teljes hiánya, valamint az ezerszer bejárt útvonal nyújtotta biztonság, ahol minden kanyar régi ismerősöm, egymásutániságuk ritmusa olyan meghitt otthonosságot nyújtott, mintha mesebeli tündérek lágy dallamot dúdoltak volna a fülembe, miközben a vállamat masszírozzák. Ráadásul a tudat, hogy hétvége van, és pihenés vár rám, végképp feledtette minden gondomat.

Ebben a harmonikus, már-már idilli állapotomban értem el a kobátfalvi általános iskolához, amelynek padjait három évig koptattam, a viszontlátás keltette enyhe nosztalgia pedig odáig fokozta hangulatomat, hogy megtalálni véltem önmagamban a világbékét. Ekkor igazoltattak a rendőrök.

Intett a rend derék őre, hogy legyek szíves letérni a főútról Tordátfalva felé, és jobbra álljak meg az előttem levő autó előtt, amelynek a vezetőjét éppen igazoltatták. Azután odajött, udvariasan bemutatkozott és elkérte az irataimat. Odaadtam. Azután elővette az alkoholszondát. Azt mondta, fújjak bele öt másodpercig. Igazi engedelmes polgárként jó erősen belefújtam a szondába, igen ám, de hiába vettem mély levegőt, nem tartott bennem a szufla öt másodpercig. A rendőr türelmesen magyarázta, hogy nem erősen, hanem folyamatosan kell fújni. Második nekifutásra már sikerült. Ekkor még egészen nyugodt voltam, a rendőr megköszönte az együttműködésemet, majd elköszönt. Ideges csak akkor lettem, amikor hirtelen nem találtam a visszaszolgáltatott irataimat. Két percig megfeszült idegekkel kerestem az átkozott okmányokat, mire megtaláltam, hogy hová tettem. Azután meg azon bosszankodtam, hogy a rendőrautó úgy állt meg az egyébként tágas útkereszteződésben, hogy esélyem se volt mellette helyből visszafordulni a főútra.

Lám, az ember jókedve is olyan, mint a világ dicsősége, könnyen elmúlik. Azon kaptam magam, hogy nyomát se lelem magamban a világbékének. Hiába. A világbéke törékeny jószág. Jut eszembe: egy ismerősöm mondta, hogy írjunk vidám dolgokról is. De mi a vidám ebben a történetben? Megvan. Legalább nem unatkoztam. Az is valami, nem igaz?