Szabadság, szerelem. Ki ne ismerné Petőfi Sándor versét? Rég írta, 1847. január elsején. Most is történt valami velünk január elsején. Csatlakoztunk a schengeni övezethez. Mármint nem mi, hanem Románia. A szerelemhez ennek sok köze nincs, a szabadsághoz ellenben annál több. 
Romániának ugyanis mi is állampolgárai vagyunk, ezért az ország sikere egy kicsit a mi sikerünk is. Akkor is, ha leginkább annak örülünk, hogy így hamarabb érünk fel Pestre. De nem is lényeges kérdés, hogy kinek a sikere, ki aratja le a babérokat. A lényeg, hogy január elsejétől a Skandináv-félszigettől a görög tengerpartig oda megyünk, ahová akarunk, anélkül, hogy fölöslegesen vesztegetnénk az időnket az államhatároknál. 

Milyen régóta álmodtunk erről?! Olyan régóta, hogy egyik ismerősöm az elmúlt év utolsó hónapjaiban sem hitte el a csatlakozásról szóló kedvező híreket. Ami azt illeti, erre megvolt minden oka. A holland és később az osztrák akadékoskodás miatt sokáig úgy tűnt, hogy legközelebb május 40-ben szűnik meg a határellenőrzés Románia és Magyarország között. Ehhez képest az indokoltnál lényegesen hosszabb várakozás után, de megtörtént. Szabadon utazhatunk, vagy ha úgy tetszik: mehetünk a szemünk világába, ki amerre lát. Lehet persze erre azt mondani, hogy a közúton már régóta gyorsan át lehet jutni a határon. Viszont a vasúti közlekedésnek határozottan jót fog tenni, hogy az egyórás határátlépési, mozdonyváltási procedúra lényegesen lerövidülhet, a két ország sokkal jobban összehangolhatja menetrendjét. Ráadásul nem pusztán gyakorlati megfontolás miatt jó nekünk a csatlakozás. A határellenőrzés megszüntetésével ugyanis most valóban úgy érezhetjük, hogy teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Szabad mozgásunknak ezentúl legfeljebb a zsebünk szab határt, viszont, ha ki tudjuk gazdálkodni az útiköltséget, senki nem fog az utunkba állni, a határnál sem. Harmincöt évvel ezelőtt még veszélyes és körülményes kalandnak számított elutazni az országból. Sokakat fordítottak vissza a határnál. Ennek most vége. Mondjon bárki, amit akar, de ez jóleső érzés. Ha szerelem nem is jut, de szabadság legalább igen. Tudott valamit ez a Petőfi!