Társadalmi berendezkedésünkből és megküzdési stratégiánkból kifolyólag sajnos lépten-nyomon szenvedélybetegségekbe botlunk. Komoly probléma, egyáltalán nem elviccelendő, oda kell figyelni. Na de most eltekintünk a súlyos testi és családokat romboló függőségektől, hogy talán egy enyhe és főként a szellemet igénybe vevő szenvedélyről, a politikáról beszéljünk.
Itt most elsősorban a pálya szélén álló személyekről írnék – nem feltétlenül a homo­politikusokról –, akik ha csak tehetik, a különböző hírportálokat, újságok és TV-csatornák híradásait és beszélgetőműsorait lesik állandóan, de nem ebből élnek, csupán ez élteti őket. Mondhatni, úgy kell nekik a politikai vita, mint másnak a vallás – a politika az ő szellemi mannájuk. Kocsmázáskor veszélyes ilyen egyének mellett politikai nézeteinkről vallani, elfajulhat. A kellemes esti beszélgetésből egy-kettőre mindenki számára pokolivá válhat a légkör.
Gyakran élek vele, már az antik görögök is a politikát mint a szellem legmagasabb célkitűzését említik. Tényleg az, korábban mindig lestem egykori munkaadómat, miért megy bele ennyire élesen az aktuális politikai helyzetbe. Viszont ezen túl hatalmas kihívás is naprakésznek lenni, ismerni az erőviszonyokat, a nyílt és háttérben zajló ellentétek egymásnak feszülését, ráadásul mindezt még a megfelelő, vagy csak épp az áldozatul ejtett vitapartnerre zúdítani, koherensen és meggyőzően, mint ahogy tették az ókoriak az agorán.
Azért is tartom hatalmas erőfeszítésnek, mert általában a kocsmai politikusok nem ebből élnek (ámbár ott is van csupán a tévés híradóból vett és meggyőződésének megfelelő, vagy éppen totálisan ellentmondó hír), és azon túl nem tájékozódnak, csupán üres felszínes frázisokkal vagdalkoznak. Viszont elsősorban most arról van szó, aki a híradókon túl tényleg politikai beszélgetős műsorokat és miegymást hallgat végig olyan átéléssel, mintha csak a gyerek játszana a playstationon. Bizonyos lépéseket már előre tud, ahogyan azt is, hogy melyik döntésnek milyen hatásai lesznek a világban, persze, így sem mindig biztos, hogy igaza lesz, de az egészet talán úgy lehet elképzelni, mint egy rulettasztalt. Csakhogy itt a politikai fogadások és találkozások őrjítik, kerítik hatalmukba a pálya széléről szenvedélyesen politizáló egyéneket.