A felbolydult világunkban való eligazodás szempontjából a közoktatás lehet(ne) a reménysugár, egy olyan közoktatás, amely kritikus gondolkodásra képes, saját véleményt alkotni tudó, a tévhitekkel szemben védett, tudományos alapokon nyugvó ismeretekkel felvértezett jövendő választópolgárokat „termel”, akikről lepereg a propaganda, a fake news, a gyűlöletbeszéd, mert tudják, hogy mi annak a természete és azt is, hogy hogyan ellenőrizhető az információ.
Ehhez viszont olyan pedagógusokra lenne szükség, akik tudatában vannak, hogy tanórákon nincs helye semmiféle ideológiának, viszont helye van a sokféle véleménynek, akik tudják és tiszteletben is tartják, hogy a diákokat nem irányítani kell „világnézetileg”, hanem támogatni, hogy találják meg saját identitásukat. Olyan tanárokra lenne szükség, akik példát mutatnak, megtanítják a hogyanját az első bekezdésben felsorolt fogalmaknak.

Ráadásul olyan kéne legyen az iskolák belső légköre (és ehhez se pénz, se törvénymódosítás nem szükséges), ahol a diákok véleményt és kritikát formálhatnak, megfelelő keretek között tiltakozhatnak, a diáktanácsokon keresztül hallathatják a hangjukat és aktívan részt vehetnek az őket is érintő döntésekben. Olyan iskolák kellenek, amelyek demokráciára nevelnek.
Ám addig, amíg van tanintézet, amely tendenciózusan elhallgatja a diákjogokat, sőt, ingerülten reagál, ha valaki azokra felhívja a figyelmet, vagy ahol a belső rendszabályzat csak és csakis a diákok kötelességeit taglalja, a reménysugár halvány…
Amíg 2025-ben még térdhajlítással vagy sok-sok fekvőtámasszal büntetnek tanulókat, halványul tovább. Amikor a kiskorút rendőrséggel fenyegetik egy ElfBarért, amikor törvényes képviselő jelenléte nélkül kipakoltatják a táskáját, a zsebeit, már csak pislákol a reménysugár.
Akkor is, amikor a nevelés és együttműködés helyett még mindig az egyéni és kollektív büntetés, a tiltás, a megalázás, a félelem és rettegés keltésének eszközével él jó néhány intézmény. Akkor is, amikor szemet hunynak a felnőttek, ha bántást, kirekesztést látnak, amikor részükről elfogadott a verbális erőszak, és nem vállalnak felelősséget azért, hogy az bizony mérgez, leszivárog és terjed a gyermekek között is.
Néha megerősödik a reménysugár, amikor jó példákról lehet hallani. De úgy tűnik, hogy „kioltó” példából még mindig több van…