Bármennyire is tartózkodik tőle minden porcikám, be kell lássam: a tanévkezdéssel végérvényesen oda a nyár, a pihenés. Újra a taposómalomban a család, a ritmust se mi szabályozzuk: ki-ki saját környezetében kell időben, jól teljesítsen úgy, hogy az itthoni teendőkwre is maradjon idő és energia.

Más-más időpontban kelnek a családtagok, mégis az első csata a szabad fürdőszobáért zajlik minden reggel. Van, aki több időt töltene odabent szépítkezéssel, mást a szükség sürget. Nem felhőtlen ilyenkor a hangulat. A kávéfőzőnél is gyúródás van, s ha épp kifogy belőle a víz, a kávézás előtti morcosság szintet lép.
Napközben mindenki végzi a tennivalóit, késő délután verődik össze ismét a család, fáradtan. Estig még bőven akad feladata mindenkinek, pár szó jut csak a nap történéseire. Este lehet ezeket megbeszélni, ha marad rá még kapacitás a fejekben. Reggel kezdődik minden elölről, s aztán csak megállapítani tudjuk: ez a hét is szemtelenül gyorsan eltelt.
Ezért is kedvelem jobban a nyarat: a család felének nincs kötött programja, egészen másképp telnek a hetek, nyugodtabb, lazább mindenki kicsitől nagyig. A napsütés, a hosszú esték, a közös fagyizások és a spontán programok mind-mind visszahozzák az élet ízét. A hétköznapok szigorú menetrendje után olyan, mintha ilyenkor végre megállna az idő, és mindenki felszabadulhatna egy kicsit.
Talán éppen ez ad erőt: hogy tudjuk, a taposómalom sem tart örökké. Hogy bármilyen sűrű is a tanév, mindig lesznek kisebb szünetek, ünnepek, hétvégi kikapcsolódások, amik megtörik a rohanást. És ha néha sikerül megőrizni valamit a nyár könnyedségéből – egy esti közös séta, egy jó beszélgetés vagy akár csak egy csésze kávé mosolyok kíséretében –, akkor már nem is olyan szürke ez a mókuskerék.