Felkavarta az állóvizet az új tanügyminiszter, nyilatkozataiban rendre rátapint a hazai oktatásügy neuralgikus pontjaira. Ilyen friss szelek rég nem lengedeztek az iskolai oktatás körül, a társadalom viszont ezúttal sem hazudtolja meg magát: az újszerű, a változás ellen mi egyszer zsigerből tiltakozni szoktunk, most is ezt teszik sokan, sok helyen. Pedig tény: nem a tanügyi törvény foltozgatására van szükség, hanem végre bátor, alapos nyírbálására, fordulatra, hogy az oktatás, a tantervek, a tananyag valahogy „megérkezzen” végre a 21. századba.
A napokban Daniel David a matektanárokhoz fordult, hogy javasoljanak megoldásokat a középiskolai matematikaoktatás megreformálására, illetve a nyolcadikos vizsga átalakítására, mert a helyzet katasztrofális. Végre valaki kimondta, ami évek óta üti ki a szemét minden érintettnek: országos szinten matematikából a leggyengébbek mindig a vizsgaeredmények az ún. abszolválón és az érettségin is (nálunk románból, de rögtön következik a matek). Van egy friss felmérés is, ami alátámasztja a változtatás sürgető szükségességét: a középiskolások több mint egyharmada – ha lenne ilyen kifejezés - analfabéta matematikából, maradjunk annyiban, hogy számolási készségei, hasznosítható matektudása a béka alsó fele alatt szunnyad, és 16 százalékuk jelentős nehézségekkel küzd ezen a téren.

Ráadásul a felmérés arra is rávilágít, hogy a matektudás úgy csökken, ahogy telnek az iskolaévek. Elemiben még elég jól teljesítenek a nebulók, hogy aztán következzék az első megzuhanás, az átmenet az ötödik osztályba. Ahol a tapasztalat szerint a matektanárok már elveszítik a diákok több mint felét, mert vagy teljesen más „mateknyelven” beszélnek, vagy a tanterv rugaszkodik el a realitástól, vagy mindkettő. Tény, hogy az 5–8. osztálytól kezdve a képlet ilyen: néhányan, akik tehetségesek ebben, értik, szeretik, tudják a mateket, mások vért izzadva begyakorolják egy részét, és próbálják szinten tartani magukat, a többség számára viszont óráról órára érthetlenebb az egész, és lemaradnak végleg. 
Mindeközben másodfokú egyenletre, függvényábrázolásra nem sűrűn van szükség az átlagember hétköznapjaiban, viszont felmérni például, hogy a lakás kifestéséhez mennyi festék kell, arra igen. És ez nem megy. Apropó, állítólag létezik matekszorongás is. Ilyen körülmények között nem is csoda.