Évek óta figyelem, hogy rendszerint milyen tömeghiszti alakul ki az érettségi vizsgaeredmények nyilvánossá tétele után júliusban: a székelyföldi diákok – de nem csak – bukdácsolnak, a románeredmények szinten aluliak, de a matematikával sem villogunk. Ilyenkor sokan hangot adnak az elégedetlenségüknek, általában felmerülnek a szakiskolákkal szembeni vádak, megkérdőjeleződik a falusi tanintézetek és pedagógusok létjogosultsága, hiszen tény, a tizennyolc éves fiatalkorú vizsgázóknál gyakran kiderül: az elemi tudás hiányzik, többségük funkcionális analfabéta. 
Érdekes, ezekben a diskurzusokban aligha kap helyet a mi édes anyanyelvünk, szinte soha senki nem vonja kérdőre, hogy miért nem ír mindenki kilenc-tízest magyarból, vagy hogy lehet az, hogy a Székelyföldön arányaiban jól teljesítő diákok közt nem ritka, hogy románból akár magasabb, vagy legalább olyan jó jegyet szereznek, mint a magzatkoruk óta magukba szívott magyarból. 
Amikor én érettségi vizsgát tettem, az első olyan évfolyamnak számítottunk, akiknek már nem szinonimákat kellett keresgélniük a román vizsgán, hanem szövegértelmezéssel, élő nyelvi kérdésekkel tettek próbára. A három-négy oldalas, bemagolt, vagy jobb esetben is egy irodalomtörténész által megszült harmadik tételt persze azóta sem sikerült újragondolni. Maradt a jól bevált, javítókulcshoz idomított séma, ami nekünk, összességében magyar diákoknak – hiszen többnyire a Hargita megyei tanulókon verik el a port, de köztudott, hogy a Szilágy megyei Krasznán vagy a Kolozs megyei Kalotaszentkirályon sem beszélik jobban a nyelvet – még jól is jön. Így csak meg kell tanulni, hiszen a jó diák, az okos éltanuló így tesz.
De mi van a magyarral? Az senkinek sem fáj, hogy a diákok többsége komolyan sem veszi, az utolsó hónapokban már inkább románt, matekot tanul helyette, és a mindenből rosszul teljesítő diákoknak még a saját anyanyelvükből is csak egy ötös-hatosra, ha futja. Nehezen megy le a torkunkon, főleg, ha a román jegyek miatt aggódva észre sem vesszük: a jó diák már nem készül, nem fektet energiát a magyar érettségibe, míg a rossz tanuló ebből sem írja meg az átmenőt. Senki nem olvassa el a Sáraranyt vagy Az aranyembert, de Petőfinek is csak a neve és a kultusza fog élni, ha a verseit már senki nem tanulja.