Úgy négyéves lehettem, amikor a szüleim már rendszeresen vittek korcsolyázni a Vákár Lajos Mű­jégpályára. Korán reggel, még óvoda előtt mentünk, autóbusszal – az első alkalmakra nem is em­lékszem, de egy jelenet élénken megmaradt bennem: már ügyesen álltam a jégen, az egyensúly és stabilitás megtartása nem okozott gondot, a koszorúzást tanultuk. Az edzőm egy nyolcast írt le a jégen a korcsolya élével, ezt kellett nekem a koszorúzás technikáját alkalmazva utánoznom. Egy ideig igyekeztem is a jobb lá­bammal keresztbe lépni a másik felett, és így kanyarodni a jégen, a következő jelenet azonban, amit őrzök, hogy a gyakorlást megunva, a kapu mögé húzódtam és ott játszottam, elbújva a feladat elől.

Mivel Csíkszeredában a Sza­badság téri jégpályánál van lehetőség gyermekeknek való korcsolyát bérelni, a karácsonyt követően, kihasználva a szép téli időt, mi is több alkalommal jégre álltunk: kicsik, nagyok, még nagytata is. A gyermekek jéggel való ismerkedéséhez a kora délelőtti órákat választottuk, mivel a nyitást követően még nem olyan zsúfolt a pálya, nyugodtan tudtunk gyakorolni. Jól jött, hogy a legkisebbeknek korcsolyatámaszok is vannak, amelybe kapaszkodva egyedül is felfedezhetik a számukra merőben új, csúszós terepet. Több kicsit láttam, aki szintén az idei szezonban ismerkedik a korcsolyázással, de családok és baráti társaságok is választották ezt a kikapcsolódási lehetőséget. És olvasom, hogy több csíki és gyergyói településen is készítettek szabadtéri jégpályát, s a helybeli­ek élvezhetik a korcsolyázás örömét. Jó lenne, ha minél több kicsi gyer­mek ismerkedne meg vele idén, amikor úgy tűnik, a tél nem csupán a nevében az, hanem al­kalmat is ad a korcsolyázásra. Mi, felnőttek tudjuk ezt az élményt biztosítani számukra – hát ne bújjunk a kapu mögé a feladat elől!