Nem nevelkedtem komolyzenén – a szüleim főként táncdalokat és slágereket hallgattak, a családi fáma szerint apai nagyapám a népzenét szerette, a prímások nagy kedvence volt, aki sohasem hagyta üres zsebbel a muzsikusokat, mindig dugott egy kis pénzt a hegedűsnek, ha kedvére való volt a talpalávaló. 
A zene iránti érdeklődésemet valószínűleg tőle örököltem, diákkoromban ez főként az éneklésben teljesedett ki, a csíkszeredai művészeti középiskola dráma szakos tanulójaként elég ügyesnek bizonyultam a klasszikus énekórákon, főként amikor a nem annyira fülbemászó Vaccai-dallamok után operetteket és musicalt tanultunk. Az iskola profiljából adódóan szintén ebben az időszakban kezdtem el jobban megismerkedni a komolyzenével – az osztályunk fele zene szakos hallgató volt, így aki elég kíváncsi volt, találhatott alkalmat, hogy belehallgasson a koncertjeikbe. Rendszeresebb kamarazene-hallgató azonban csak felnőttként lettem, bár az utóbbi években nem tudok olyan gyakran komolyzenei koncertre járni, ahogyan azt szeretném.

Az igény azonban megvan bennem, így amikor pár évvel ezelőtt találkoztam a KALOT Egyesület Hangöröm elnevezésű programjával, azonnal felfigyeltem rá, és be is jelentkeztem az interaktív, élményszerű zenei foglalkozásra. A találkozókon sok olyan, számomra is érdekes és releváns kérdés felmerült a résztvevők részéről, mint: komolyzenei előképzettség nélkül érhető-e, élvezhető-e a klasszikus zene? A zeneszerző életrajzának ismerete szükséges-e ahhoz, hogy a zenéjét megértsük? Hogyan írják a zeneműveket? De ami ennél is érdekesebb felvetés volt, hogy a zeneszerzői tehetséggel megáldott alkotók hallják-e a fejükben a zenét, amit a kottára rögzítenek?
Izgalmas kérdések! Az elsőre, a laikusok számára talán az egyik legfontosabb kérdésre a sepsiszentgyörgyi foglalkozásvezető, Makkai Zoltán zenetörténet-tanár azt válaszolta, hogy zenei előképzettség nélkül is élvezhető a komolyzene. Nem mindegy azonban, és erre fontos odafigyelni – hozzáértőtől tanácsot kérni –, hogy az első alkalmak során milyen szerzőktől és mit hallgatunk, mert vannak értelemszerűen olyan nehezebben fogyasztható zeneművek, amelyek elvehetik az ember kedvét.
Ezt elkerülendő, ajánlom minden érdeklődőnek a figyelmébe a KALOT Hangöröm, klasszikuszene-klub interaktív foglalkozását, ahol szakértő mellett, de sok hasonszőrű laikus érdeklődővel ismerkedhetünk a komolyzene világával. A támogató és elfogadó közösségben pedig elegendő tudással és bátorsággal vértezhetjük fel magunkat ahhoz, hogy a későbbi komolyzenei koncertélmények után akár már véleményt is formáljunk az ott elhangzó zeneművekről. Jó zenehallgatást kívánok!