Kedvelem a havat, a havazást. A vele járó hideget, a rövid nappalokat egyáltalán nem, de a hófehér takaró igencsak kedvemre való. Eltakar mindent, jótékonyan kozmetikázza a látképet, a hosszú hónapokon át tartó kopárságot szépen álcázza. Már többször volt alkalom ezen a télen gyönyörködni a puha fehér takaróban, de mindannyiszor el is olvadt pár nap után.
Az olvadás után az utcákon járva viszont egykettőre felfedi a látvány az emberi gyarlóságot, mintha hirtelen rántanák le a leplet arról, milyenek is vagyunk valójában. A járdák szélén cigarettacsikk-folyó, kutyaürülékkel keverve, amit egészen sűrűn díszítenek az üdítős, energiaitalos dobozok, ropogtatnivalók tasakjai. Mint egy hatalmas szabadtéri hamutál, olyan a szomszédos parkocskában a zöldövezet.
De az út menti szemetelés új szintre lépett újabban: már nemcsak a dobozok, zacskók vagy kávéspoharak színes kavalkádjával találkozunk, hanem olyan izgalmas leletekkel is, mint a fél pár zokni, egy eltört napszemüveg vagy egy egész banánhéj-gyűjtemény. Komolyan, ki gondolta, hogy a banánhéj csak a rajzfilmekben veszélyes? 

Nap mint nap töröm a fejem: miféle emberek művelik ezt? Kinek lehet természetes, hogy a járdát, parkot szemetesnek használja? Miért olyan nehéz elvinni a szemetesig a csomagolást, ha útközben jön rá valakire a farkaséhség?
És az indokok? Ezek mindig zseniálisak. „De hát a kuka túl messze van!” – mondja valaki, miközben 20 méterre áll tőle egy a nemrég kihelyezett szemetesek közül, némelyiken még köszönőszavak is olvashatók. Vagy a kedvencem: Nem is csinált semmi összeszedni valót a házikedvenc, hiába, hogy pár lépésnyire látom a nyomokat. Gondolom, a gazdi pontosan megjegyzi a helyet, hogy a visszaúton tutira ne lépjen bele... 
Vajon mikor jutunk el oda, hogy rájöjjünk, nemcsak a környezetünket, de a saját életminőségünket is elrontjuk egy-egy eldobott papír zsebkendővel is akár? Egy tiszta utca nemcsak szebb, hanem a hangulatunkat is pozitívan befolyásolja. Tegye fel a kezét, aki szeretne tiszta, rendezett környezetet! Na ugye, mindenki. Akkor legyünk mi is azok az emberek, akik nemcsak álmodoznak erről, hanem tesznek is érte. Ne dobjunk el szemetet a járdákon, s merjük szóvá tenni, ha mástól ilyet látunk.