Nem azt mondom, hogy folyamatosan bele kell gondolni a váratlan dolgokba, és számolni kell a rosszal, de azt tapasztalom, hogy amikor az ember a legbizakodóbb, készül a legnagyobb eseményére, legkülönlegesebb utazására, olykor valami felüti a fejét. Szerencsés az, aki ezt még nem tapasztalta meg. Akkor a legnehezebb, amikor hónapok óta hangolódunk, lélekben már más világban élünk, megejtjük az indulás előtti bevásárlást is, majd végül minden elmarad. S persze sokszor nem is tudunk emiatt haragudni senkire, mert egyszerűen az élet írta felül az elképzeléseket, és döntötte el, hogy nekünk most nagyon más a prioritás.

Sokszor vagyunk tehetetlenek, ha valaki beteg. Haragszunk az életre, hogy ez miért velünk történik, haragszunk magunkra, hogy miért nem tudtuk az egészet jobban menedzselni, elkerülni, vagy egyáltalán: miért nem vettük észre, hogy mi van kialakulóban. Lehetne folytatni az önostorozást, de a lelki teher mellett közben már a megoldásra is kell koncentrálni.
Nehéz hetek, hónapok telnek el, elszaladnak az évszakok… közben pedig teljesen megváltozik bennünk a boldogság fogalma. Mire is vágyunk a legjobban? Hogy mindenki egészséges legyen. Már az is felérne egy főnyereménnyel, ha visszakapnánk a megszokott hétköznapjainkat a szeretett rutinjainkkal. Nem kell semmi nyaralás, esemény, különlegesség, csupán élhessük az életünket úgy, ahogy eddig. Neheztelve gondolok vissza arra, hogy valaha elvártam az élettől annál nagyobb boldogságot, mint a megszokott hétköznapok. Mert azok a napok rejtik az élet legapróbb, de egyben legszebb örömeit. Az egészségnél fontosabb nincs. Ha ez csak naponta egyszer is eszünkbe jut, talán már jobban értékeljük azt, amit a nap huszonnégy órájában megélhetünk.