Nekikezdeni és az első néhány éneket elolvasni nagyon nehéz volt. Mert mi az, hogy „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”? S hát ez: „a fiú betoppan / szíve égő katlan”? De ahogy leültünk és ezeket megbeszéltük, szövegkörnyezetbe helyeztük, kicsit mai szemmel ránézve Arany János költészetére, csend lett a szobában. Hosszú ideig. A fiam olvasott, anélkül, hogy megkérdezné, mennyit kell még, miért ilyen unalmas, és miért van az, hogy a régi idők történetei mindig fontosabbak, mint a maiak. 
A tapasztalatok és a statisztikák szintjén is évek óta arról beszélünk, milyen nehéz a Z generációt, a digitális bennszülötteknek is nevezett fiatalokat olvasóvá nevelni. Klasszikusok szinte teljesen kizárva, hiszen a figyelmüket csak néhány másodpercig képesek egy dologra összpontosítani. Hogyan lehet így Toldit, Molnár Ferencet, Jókait olvasni? Arról is sokat beszélünk, hogy a klasszikusok már nem feltétlenül aktuálisak a „mai világban”, egyrészt a fent említett okok miatt, másrészt, mert semmit nem lehet a megváltozott körülményeinkre, élethelyzeteinkre adaptálni azokból a művekből. Valójában nem tudom eldönteni, hogy ilyenkor a klasszikusokat becsüljük alá, vagy saját Z generációsaink képességeit? Talán mindkettőt… Talán nem ártana, ha mi, kevésbé elveszettnek hitt, X, Y generációkat képviselők is többször ülnénk le olvasni, akár a gyermek mellé. Akár klasszikusokkal a kezünkben, amiket annak idején mi sem egészen értettünk, majd dühösen a sarokba dobtuk. Megbeszélhetnénk az olvasmányélményeket, utánanézhetnénk a régies, vagy idegen eredetű szavaknak, mert ezek által mindig egy kicsit tovább lehet szőni a történetet, hogy a fantáziánk is teret kapjon. Megnézhetnénk a filmet is, utólag, mert akkor meg lehetne beszélni, hogy a rendező mit látott másként, mint mi és vajon miért hagyott ki részeket, és hozott saját ölteteket a kivitelezéshez. 
Mert az olvasás szeretete nem illatos virágként sarjadzik gyermekünkből, nekünk, szülőknek kell tennünk azért, hogy értő olvasóvá, gondolkodó emberré legyen. Aki majd azt is meg tudja fogalmazni, mi nem tetszett a műben, de rá tud csodálkozni a rímekben kifejezett érzelmekre is. Kereshetünk milliónyi kifogást, hogy miért nincs idő erre a rohanó világban, de nem érdemes. Kevés olyan jó érzés van, mint látni egy formálódó világképet.