Sokat gondolkodtam korábban azon, hogy mi gátolja, és mi segítheti elő azt, hogy a tanulás, a tudás és az egyetemesnek nevezett ismeretek úgymond divatosak legyenek. Hogy legalább annyira menő legyen ismerni a háromszögek kongruenciáit és az idegen nyelveket, mint elszívni az első cigarettát, piercinget tetetni, vagy tizennyolc év alatt varratni tetoválást.
Egyáltalán lehet-e trendi az intelligencia, ha nem mesterséges, a tisztesség, ha semmi haszna sincs belőle az embernek, és a sikeres érettségi, ha nem félnének tőle a diákok, tanárok és szülők egyaránt. Azt badarság lenne vitatni, hogy a munka menő. Tudjuk, hogy nem az. Tanulni pedig munka, nem olyan izgalmas, mint a sportolás, és nem olyan érdekes, mint ilyen-olyan hírességek bulvárügyei. Akinek pedig a tanulás kényszer, annak egyenesen unalmas is. Szemmel látható a keep quiting-be tartozó fiatalokon és a pályatévesztett felnőtteken, hogy a nem szívesen végzett munka mekkora pszichés leterheltséggel jár, és mivel a tanulás a felgyorsult világhoz képest egy sokkal lassúbb és időigényesebb folyamat, kevés az izgató inger, ami a fiatalokat a tudás fájához kötné. Nem lánccal, nadrágszíjjal, sallerekkel és intőkkel, hanem mondjuk adrenalinnal, dopaminnal és szerotoninnal. Nem kell szajkózni, hogy hiba van a rendszerben, ujjal mutogatni, hogy ki a hibás: a pedagógus, aki kiégett, a szülő, aki kiégett, vagy a diák, aki kiégett, netán a huszonhatodik oktatásügyi miniszter. 
Baj van, és mindenki tudja. Megoldást pedig a politika és a gazdaság, ha akarna, se tudna adni, mert egyszerűen nem ért hozzá. Ahogy nem megoldás a külföldi munka, az inggombba helyezett kamera, és a „hát a szomszédnak sincs érettségije, s mekkora háza van” mentalitás. Amíg a politika úgy keres elnyomva megoldást hasonló problémákra, hogy közben elnyomja az elismert és tapasztalt szakembereket, aligha lesz hathatós előrelépés. 
Hogy mit kell elérni? Le kell venni a kutyanyelv-nyakkendőt, a pártekuszont, fel kell állni az asztal mellől, hogy férjen oda az is, aki ért a probléma megoldásához. Legalább adjanak egy esélyt, hogy ne szüsziphoszi toporgás legyen tanulni, aminek sorából, nem csoda, hogy kiállnak a fiatalok a megélhetés miatt, hanem érezhetően hasznos, élvezhető és izgalmas legyen. Mert egykor az volt, és még lehet az.