A jelenidejűség hiánycikk sokunk életében. Napi cselekedeteink jó része valamilyen jövőbeli dolog megvalósulásáért történik, így nagy a veszélye annak, hogy képzeletünk folyton a mi lesz majd kérdése körül forog. Amikor a saját termésű málnából főzök lekvárt, nem a kavargatásra, az ízesítésre összpontosítok, azokat gépiesen végzem, inkább a hideg téli napokon merengek, amikor elfogyasztjuk azt a lekvárt, és képzeletben ott állunk a bokrok mellett a tikkasztó nyári hőségben, de semmiképp nem a jelen valóságában. De elmondhatnánk ezt bármelyik cselekedetünkre, s ha nem tudatosítjuk életünk valamely szakaszában a tényt, hogy képtelenek vagyunk megélni a jelent, rohanások sora lesz az életünk. 
Kiváltképp igaz ez a nyaralásra, amelyről már az év eleji szürke, ködös téli napokon fantáziálunk, tervezzük, szervezzük és vágyakozunk utána hónapokig. Ez teljesen természetes és fontos része a tevékenységnek, de ugyanolyan fontos lenne az is, hogy amikor valóban elindulunk, megérkezünk, a jelenben tudjunk maradni. Sajnos sok esetben az év közben felgyülemlett stressz ilyenkor robban ki belőlünk, erőt vesz rajtunk a fáradtság, de mindezek ellenére késztetést érzünk arra, hogy megtervezzük a napunkat, listázzuk a látnivalókat, s nem hagyjuk pihenni az agyunkat. Ilyenkor sokan azt is fontosnak tartják, hogy – bár szeretteikkel lehetnek egy csodaszép helyen – a közösségi oldalon napi szinten beszámoljanak fotókkal, videókkal irigylésre méltó programjaikról, az elfogyasztott ételekről, az élményeikről. Holott ez teljesen abszurd, hiszen élményekről nem lehet jelen időben, fotókon és rövid videókon keresztül beszámolni, közben válaszolgatni a hozzászólásokra úgy, hogy a családunkkal vagyunk és épp megéljük a pillanatot…
A jelenben lenni kiváltság, felelősség, öröm és nehézség egyszerre, s ha nem tudatosítjuk ezt az ajándékot, bármennyire közhelyesen is hangzik, vagy a múlton vagy a jövőn való töprengés tölti ki értékes perceinket. Nem hiába tanítják egyre többen, különböző módszerekkel, hogyan legyünk a mostban, s ne töprengjünk a valósnak hitt, jövőbeli fenyegetéseken, ne keressük és ne elemezzük múltbeli hibáinkat, inkább legyünk ott a hullámzó tengerrel, a zöldellő hegyekkel, a hűs patakokkal, hiszen olyan gyorsan tovatűnik…