Amolyan nyílt titokként van számontartva, hogy az utóbbi időben a magyar filmintézet által támogatott filmek többsége nem jut el az első nemzetközi fesztivál második rostájáig, holott ugyancsak nyílt titok, hogy egy „nemzet pénzelte” az ominózus alkotásokat, a halandó ember számára megfoghatatlan mennyiségű adóból.
Ha félretesszük az anyagi részét – hiszen főként emiatt szokták szétcincálni az ellenzéki sajtósok a „NER-filmeket” –, gyorsan szembetűnik az, ami szakmai szemmel nézve még inkább botránykeltő és már független filmek esetében is előtűnik: a néző átverése. Itt fontos megjegyezni, hogy nem a történelmi hitelességre vagy egy-egy motívum, esetleg egy cselekményszál felnagyítására gondolok, hiszen a jó ízlés keretein belül, a megfelelő szakemberek bevonásával az ezek okán felmerülő „allűrök” elkerülhetők. Inkább a populizmusra való törekvésre, a filmbranding nyomulására és a kiszámítható dramaturgiá­ra, ami sokszor nélkülözi a szakmai berkekben oly nagyra tartott matematikát, melynek helyét gyakran átveszi egyfajta mesterkélt és hatásvadász megoldás.

Érdemes megfigyelni, hogy a Jancsó-, Makk-, Fábry- vagy nemzetközi szinten a Bergman-, Antonioni-, Buñuel-filmek milyen játékossággal és meglepő dramaturgiával dolgoznak fel emberi történeteket, és tudják ma is csodálatba ejteni azokkal a nézőt. Persze, mondhatná a kedves olvasó, hogy ezek a rendezők más alkotói céh gondolatiságát képviselik, és igaza is van, csakhogy érdemes mérlegre tenni napjaink független filmes alkotóit és párhuzamba állítani azzal, amit kvázi „Hollywood-koppintással” próbál produkálni a nemzeti filmalap.
Talmi lenne azt állítani, hogy a kultúráért folytatott harc nem hasonlít a gazdaságpolitikai törekvések és elnyomások – a kisemberek szemében olykor jogosan becstelennek tartott – tárházához, vagy ami még rosszabb, hogy épp ezeknek a része. Míg zajlik az örökös keresztes háború azért, hogy ki fogja a kultúrát a zászlórúdjára tűzni, sokkal fontosabb lenne feltenni a kérdést: mitől botlott meg ennyire a minőségi filmgyártás és milyen köveket kell megmozgatni ahhoz, hogy ne a populizmust erősítsék, hanem fenntartsák a diverz közönséget. Mert bármennyire nem úgy tűnik, kerülnek nézők, akiket egy versmondásból elégtelen Petőfi, egy több szerelmi szálon való maratoni futás vagy egy izmosra gyúrt székely ülep nem csigáz fel.